Ugye a gumiarcú nevettetőt, Jim Carreyt senkinek sem kell bemutatnom, ahogy az általa alakított Stanley Ipkiss sem? Ám ha mégis, akkor ódákat zengő irományom után rövid úton szerezze be a kilencvenes évek klasszikusát, ami a rárakódott évtizedek súlyától még időállóbbá és viccesebbé vált!
Stanley Ipkiss (Jim Carrey) egy igazi szerencsétlen flótás, akinek nincs se barátnője, se rendes munkája, se egy valamire való barátja, és mindennek a tetejébe még a háziúr, vagyis ez esetben asszony, Mrs. Peenman (Nancy Fish) folyamatosan letolja szegény Stanleyt. A férfinek csupán egy pozitívum akad életében, méghozzá kiskutyája, Milo, aki pontosan úgy szereti gazdáját, ahogy van. Ám egy különös maszka megváltoztatja Stanley életét, aki, ha arcára teszi a különös holmit, átalakul egy szertelen, magabiztos, szívtipró élvhajhásszá, aki mindig is lenni akart. Azonban egy ilyen szintű új játékos, már a rosszfiúknak is szemet szúr.
Kétségtelen, hogy az egész filmet Jim Carreyre szabták, és ő is viszi hátán a komplett produkciót, ám ezzel egyáltalán nincsen probléma, hiszen a zseniális nevettető bizony játszi könnyedséggel elbír a reá nehezedő súllyal. Különösen nagy kihívás lehetett, egyszerre két, ellentétes személyiség megformálása – és hogy melyik ál közelebb a színész szívéhez, nehéz megmondani – Stanley visszafogott és a mindenkit maga elé helyező stílusa pont az ellenkezője a Maszkénak, aki vagy a férfi elfojtott énje, vagy valami egészen más.
Hiába szerepel Cameron Diaz, mint szexi énekes, vagy Amy Yasbeck, mint az igazságra szomjazó újságíró, az az a filmben nemcsak tehetséges, hanem gyönyörű színésznők is helyet kaptak, mégis képes volt őket háttérbe szorítani Carrey játéka, és az a hihetetlen atmoszféra, amit egy apróbb mimikával képes megteremteni – zseni a pasi, én mondom.
Talán annyit fel lehet róni a film készítőinek, hogy magának a maszknak az eredetét ugyan próbálták megmagyarázni, ám ez inkább tűnt egy mondvacsinált indoknak egy fecni alján, mint tudatosan átgondolt stratégiának. Mentségükre azonban meg kell jegyeznem, hogy talán ennyit is bírt el A Maszk, hiszen azért mégis egy könnyed vígjátékról beszélünk, ami persze nagy tanulságokat is tartalmaz a személyiségről.
Természetesen már ebben a filmben is használták a digitális technikát, és kissé kikarikatúrázták a maszkot viselő szereplők reakcióit, ám ezek szépen belesimultak a képi világba. Mg különben is, olyan jó volt látni egy ilyen kidülledő szemes jelenetet, hogy a Maszk zsebkiürítését már ne is említsem. Ezek a rajzfilmes túlzások persze nem véletlenek, hiszen az eredeti mű egy képregény, aminek az eladásai rendesen megugrottak a film bemutatása után. Illetve ezen a sikeren felbuzdulva készült egy rajzfilmsorozat is, ami három évadot ért meg, és nem sokkal marad le a nagyfilm fantasztikus kivitelezésétől.
Igen elfogult vagyok A Maszkkal kapcsolatban, de aki látta már a filmet, az szerintem teljesen meg is tudja érteni érzéseimet, mert ez a film egy fantasztikus vígjáték, egy lendületes akció, és egy ügyes történet – meg különben is, olyan Jim Carreys az egész. És nevetni mindig jó, különösen egy igazi, minőségi alkotáson.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
