Igazából megint csak a megszokott lemezt ismételgethetem: jó volt, cuki volt, de nem volt nagy szám.
Leonardöt meghívják, hogy mondjon beszédet a ballagóknak régi gimnáziumában, ám ahogy New Jersey-be indulnának Pennyvel, kiderül, hogy hatalmas vihar dúl a keleti parton, ami miatt az összes oda tartó járatot törölték. Azonban, mivel látja, hogy vőlegénye sajnálja a dolgot, Penny elintézi, hogy Leonard mégis elmondhassa a beszédét – Skype-on keresztül. Raj vesz egy drónt, viszont képtelen beüzemelni, ezért megkéri Howardot, hogy állítsa be neki, akihez még Sheldon is betársul – azonban együttes erővel sem mennek sokra. Eközben azonban Raj apja megtudja, mire költi kicsi fia a pénzét, és úgy dönt, megvonja tőle járandóságát.
Itt végre valamilyen szinten sikerült, ha nem is mind a három, de két történetszálat összefonni: miközben Howardék a drónnal küzdöttek, addig Raj nemrég elvált szüleit manipulálta telefonon keresztül. Raj viselkedése bemutatta, mekkora gyerek is belül, és hogy mennyire manipulatív tud lenni. De egyvalamit biztosan elmondhatok: nagyon szórakoztató volt nézni.
Howardék szenvedése a drónnal elég kiszámítható pályán haladt, de attól még vicces volt, még ha nem is fogtam a hasamat a nevetéstől. Jól használták fel az ilyen esetekben felmerülhető kliséket – még az indiai vevőszolgálatot is bedobták –, a színészi játék is jó volt, Bernadette beszólásai és az utolsó jelenet pedig, bár kissé szürreális volt, vitte a prímet.
Most még Penny és Leonard kapcsolata is tetszett – nem titok, hogy sokszor idegesítenek, főleg mivel legtöbbször úgy érzem, hogy Penny nem érdemli meg Leonardöt. Ám azért néha feltűnnek a sorozatban bizonyos pillanatok, mint például ez is, amikor csak működik köztük a kémia. Penny alapból édes volt, ahogy összehozta Leonardnek a Skype-beszédet, meg azzal is belopta magát a szívembe, hogy még ballagási talárt is szerzett vőlegényének – akkor is, ha az a szitkom íratlan szabályainak megfelelően nem volt tökéletes. Szóval most meg voltam elégedve Pennyvel és Leonarddel.
De ha már Leonard – kifejezetten tetszett a beszéd, amit mondott. Az első fele, mielőtt kitört volna belőle a keserűség, nagyon megfontolandó, és örömmel hallottam, hogy egy ilyen lelkesítő tanács átadására szánták ezt az egy-két percet, míg a második, bevallom, kicsit azért erőltetett volt. Ám fenntartom, amit az előbb mondtam: végre jó volt nézni Penny és Leonard interakcióit, még akkor is, amikor Penny éppen nagyon látványosan unt mindent.
Összességében bár nem volt valami nagy szám ez az epizód, azért kellemes volt, és élveztem. Nem azt mondom, örülnék neki, ha kicsit emelnének a színvonalon, de amíg legalább ezt tartják, addig még megéri nézni a szériát.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
