Úgy tűnik, nem számít, hogy mennyiszer és hogyan szídom le ezt a sorozatot, valamit azért mindig be tud dobni, hogy mentse a helyzetet. Félre ne értsetek, az utóbbi pár rész nagyon is jó volt, de mindezek ellenére próbálom nem elbízni magamat. Az előző heti epizód dinamikáját ugyan nem tudta felülmúlni a mostani, ám érdekes betekintést nyerhettünk a múltba, valamint, ami még fontosabb, haladtunk a sztorival.
Sam (Jared Padalecki) a Rowenától (Ruth Connell) szerzett információk birtokában elutazik St. Louisba felkeresni egy mágikus dobozt, ami feltehetőleg egy olyan könyvet tartalmaz, ami segíthet leszedni Dean (Jensen Ackles) karjáról Káin Pecsétjét. Igen ám, csak hogy a Werther doboznak nevezett tárgy korábban majdnem egy egész család kihalását okozta, ugyanis aki a megfelelő varázslat nélkül akarja kinyitni, felébreszti a doboz „riasztó rendszerét”. Ennek következtében a környéken levő összes ember hallucinálni kezd, végül pedig öngyilkos lesz – ez történt Suzie (Erika-Shaye Gair) családjával is a hetvenes években, ám a lány valamilyen oknál fogva életben maradt. Sam egyedül próbálja meg kinyitni a Werther dobozt, ami nemcsak, hogy nem úgy sül el, mint eltervezte, hanem kockára teszi a saját és bátyja életét is.
A cselekmény két szálon, és a szériához képest meglepően lassacskán fut, ami kivételesen nem baj, mert így van idő kifejteni a háttérsztorit, karaktert építeni, sőt, még egy kis izgalmat is belecsempészni abba a negyvenöt percbe. Robert Berens ugyan csak az előző évad óta tagja az írói brigádnak, olyan epizódokat köszönhetünk neki, mint például a The Executioner’s Song, ami a tizedik szezon egyik legpörgősebbje. Most ugyan egy visszafogott tempójú résszel rukkolt elő, mégis ütősre sikeredett. A legdícséretesebb az a tömérdek mennyiségű háttérinformáció, amit beleépített a történetbe: a Men of Letters-ről –aminek a srácok nagyapja, Henry is tagja volt, és akiknek egykori bunkerében most laknak – az alkotók eddig csak néha-néha tettek említést, ebben az évadban azonban egyre többet sikerül megtudnunk tevékenységeikről. A The Werther Projectben konkrétan két eddig említett, rendkívül nagy hatalommal rendelkező karakterrel hozták kapcsolatba ezt a csoportot, közülük az egyik éppenséggel Rowena.
Aztán Sam tovább járja a veszélyes utat, és tudjátok mit? Nagyon helyesen teszi. Az utóbbi két évadban sokszor passzívabb volt, mint egy farönk az út közepén, de most végre megkapja azt a figyelmet, ami eddig is bőven kijárt volna neki. Természetesen azon kicsit még mindig húzom a számat, hogy feltétlenül negatív színben kell feltűntetni őt, ám most már messze nem ez a fontos. A lényeg az, hogy Sam Winchester karaktere ébredezik, mellesleg akármilyen sötét dologba is keveredik, ki fogja húzni magát, mert okos, talpraesett és igen, ő is hihetetlenül erős – már csak az kell, hogy az írók a továbbiakban is egyetértsenek ezzel. A szezon háromnegyedét azért még nem felejtettem el.
Egyelőre megfelel az elvárásaimnak a tizedik évad vége. Már csak négy epizód van hátra, de, mint tudjuk, hátradőlni nem szabad, mert bármikor érhet meglepetés.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
