Az előző évadban már nagyon kezdett elegem lenni ebből a sorozatból, olyannyira, hogy már azt fontolgattam, abbahagyom. Aztán jött ez a szezon, ami mintha szépen, lassan kezdett volna visszatalálni magához, és egy idő azon kaptam magam, hogy hétről hétre jókat írok róla. Aztán jött ez a rész, ledobta a bombát, én pedig folyamatosan egyre mérgesebb leszek rá. Figyelem, keményen spoileres cikk következik, mivel ezt a részt csak így érdemes tárgyalni.
Útban a repülőtér fele Derek, hogy elterelje a dugót, kerülőutat választ, ahol a forgalom minimális, azonban sosincs térerő. Ő is elveszíti a vonalat, mikor éppen Ameliával beszél, majd a következő pillanatban a szemtanúja lesz annak, ahogy az őt megelőző sportkocsi belehajt az előtte haladó egyterűbe. Mindkét kocsi többször átfordul, ám Derek még időben meg tud állni, ezért sértetlenül megússza a balesetet. Jó doktorként rögtön megáll, és a sebesültek megsegítésére siet – az egyterűben egy anya és kislánya utazott, az anya lába kiugrott, valamint beragadt a volán mögé, ezen kívül viszont komolyabb baja nem esett, a kislány pedig látszólag egy-két horzsolást leszámítva sértetlenül megúszta az ütközést. A sportkocsi utasai, két tinédzser, viszont már nem járt ilyen jól: a srác súlyos fejsérülést szenvedett, míg a lánynak felszakadt a hasfala. Derek azonban mindent megtesz, hogy megmentse őket.
Azonban az az igazság, hogy mindez csak porhintés: valódi dráma az út szélén nem történik, és az egész szál elég hamar – úgy a tizenhetedik perc magasságában – véget ér, csak hogy utána beüthessen az igazi krach. Nem fogok kertelni, vagyis itt jön a spoiler: Derek Shepherd meghal.
Ezért mondtam az elején, hogy nem éri meg ezt az epizódot elemezni spoilerezés nélkül, mivel a két legnagyobb probléma az egésszel, hogy Derek meghalt, és az, hogyan halt meg. Bocsánat, kisebb fajta dühös és elkeseredett szómenés következik.
Tehát probléma egy: Derek meghalt. Őszintén szólva ezen már meg sem kéne lepődnöm – tekintve, hogy a kezdőbanda nagy részét már kinyírták –, ám mégis megleptek. Mccsábító kinyírása több szinten is dühít. Elsősorban azért, mert az előző, mennyi is? Négy epizód egy az egyben arra ment rá, hogy újra sínbe hozzák a Meredith-szel való kapcsolatát, ami olyan szinten sikerült, hogy az előző részben már a végén én is úgy voltam vele, hogy cukik. Tehát amint megvolt a boldogság – bumm! Mert nehogy egy szereplő is túl sokéig boldog lehessen. De most komolyan, ez teljese olyan volt, mint amit Julian Fellows csinált a Downton Abbey harmadik évadát követő karácsonyi különkiadásban, és ennek nyomán felmerült bennem, hogy ez a két író vajon nem haver-e?
Arról már nem is beszélve, hogy bele sem merek gondolni, mi lesz itt most Derek nélkül. Mert az egy dolog, hogy a pasi nem annyira hiányzott, mikor hosszú epizódokon keresztül D.C.-ben volt, az meg egy egészen másik, hogy kinyírták, és most mindenki gyászolni fogja, és az egész sorozat egy depi-fesztivál lesz. Ami persze minden bizonnyal át fog nyúlni a következő szezonba is, Meredith meg majd vegetál, pedig eddig sem bírtam a karaktert. Ájvé…
És akkor probléma kettő: Derek halálának módja. Miután a mentő elviszi a baleset négy sebesültjét, Derek beszáll a saját autójába, a mobilja után nyúl és… Bum! Belehajt egy teherautó. Csak így, totál random módon. A gyakorlatilag elhagyatott úton hirtelen feltűnik egy teherautó, ami nem veszi észre a percek óta ott álldogáló kocsit. Ez, kérem szépen, úgy ahogy van, hülyeség.
Ezután Derek kórházba kerül – nem a sajátjába –, ahol az orvosok hibát hibára halmoznak, ami odáig vezet, hogy agyhalott lesz. Időközben Meredith-t is értesítik az esetről, aki a gyerekekkel Derekhez is siet, majd aláírja a papírokat és lekapcsolja férjét a gépekről. Tök egyedül. Még Zolát, aki már cirka ötéves, és már értheti, mi történik, sem vitte be a szobába, hogy elbúcsúzhasson az apjától. Ameliának sem szólt, hogy a nő elbúcsúzhasson a bátyjától. És sajnos nem tudom eldönteni, hogy ez most vacak lépés volt az írók részéről, vagy önző lépés Meredith részéről. Talán mindkettő.
De hogy ne csak szidjam: maga az – első – autóbalesetes szál nem volt szó, mondjuk túlságosan jó sem: kötelező jellegű vér és dráma, igazi mélység nélkül, bár a kislányt kedveltem. Írás szempontjából az is jó volt, amit Derekkel műveltek az ő balesete után: fejsérülése miatt képtelen képtelen volt kommunikálni, viszont magánál volt, felfogta, mi történik vele, és azt belső monológban kommentálta is, rávilágítva a rajta dolgozó orvoscsapat hibáira. Az viszont már kicsit zavart, hogy a narráció akkor is folytatódott, mikor már elaltatták és bevitték a műtőbe. Valamint, önzősége ellenére, Meredith reakciója is tetszett.
Egy ideje már azt hittem, hogy ez a sorozat többé nem tud érzelmi reakciót kicsikarni belőlem – hát, tudott. Ám mindössze csak annyit sikerült elérnie, hogy felhúztam rajta magamat egy olyan karakterrel való borzalmas bánásmód miatt, aki a kezdetek kezdetétől a sorozat központi figurája volt. Úgyhogy most elárulva érzem magamat. Ezek után nem úgy érzem, hogy a Grace Klinikának lehet jövője, az pedig szinte teljesen biztos, hogy én búcsút fogok neki inteni a szezon végével.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
