Mint a női kockák önkényes zászlóvivőjének, hihetetlenül tetszett a legutóbbi rész, amiben némi bepillantást nyerhetünk a szó minden definíciójában kórósnak mondható gamelésnek és a számítógép használatnak. Jöjjön a Virtual Reality Bites, avagy fordul a kocka!
Gamer humort félretéve, és a történetbe belecsapva kedves Liv ezúttal egy hacker (illetve a világhálón lévő talán legnagyobb troll) agyát kénytelen megenni, akitől aztán mindent kap, csak rendes dolgokat nem: játékkényszert és agorafóbiát (nyílt terektől való félelem). De, mint a Flight of the Living Deadben, itt sem annyira az adott ügy a történet fő mozgatórugója- bár annak végkimenetele is elég érdekesre sikeredett – ,hanem Liv és az ő már nem dobogó szívének új szottyán, az én általam az előző részben pofátlanul be nem mutatott Lowell-en (Bradley James), és kettejük kapcsolatán – valamint, hogy az új fiú mit is rejteget el sápadt szépsége elől.
Sajnálom, hogy megint ilyen kurta lett a történetleírás, de túl rövid a rész, és túl sok a spoiler lehetőség, amit nem akarok lelőni – de cserébe kínálatok mást, ha már az agyamat nem adhatom. Nagyon tetszetős, bár kissé elhasznált sablon ez a „dilis hacker” karakter betétele, én a főbb szereplőgárda alapján már szinte semmin nem vagyok meglepődve – még azon se lennék, ha hirtelen mind monocikliző medvékké válnának. Lowell behozásával eleinte (és bevallom még most se) teljesen értek egyet, nem akarom, hogy úgy járjon, mint Marcy a The Exterminatorban – ám mivel Major egy, pontosan az, amire mindenki gondol, így indokolt volt egy kis gyengéd, negédes szerelmi szál.
Mondjuk, én ezen szerelmi szállnál jobban szurkoltam Dr. Ravinak, de a forgatókönyvírók úgy döntöttek, hogy elő kapnak egy lovagot (höhö) a kalapból, és bumm, már dúl is a túlvilági szerelem – amivel egyet értek mindaddig, amíg nem megy át Eleven Testekbe. Ám a románc és a hullaszag mellett érezni lehet valami mást is, még pedig azt, hogy hamarosan nagyon nagy gáz fog beütni, ami tuti Blaine-hez lesz köthető.
A Virtual Reality Bites kellemes kis epizód volt, ami kellően vegyítette a szokásos humort némi kis társadalomkritikával, és persze azon filmes alkotások előtt is tiszteleg, akik hasonlóan szélsőségesen mutatnak egy-egy szubkultúrát. A románc is cuki (nem elírás, tényleg az) – azért remélem, a szirup nagy részét meghagyják a többi sorozatnak.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
