Még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne kedvelte volna Rowan Atkinson sokoldalú munkásságát. Nem csak ő Mr. Bean, a Fekete Vipera, vagy Johnny English ügynök, hanem Fowler felügyelő is, és be kell valljam, a páratlan angol humoristától ez a kedvencem. Merüljünk mélyre kicsit a nosztalgia világában, és élvezzük az angol humor utánozhatatlan stílusát.
Gasforth, ez a békésnek látszó angol kisvároska közel sem olyan békés, ezért sokszor akad munkája a helyi rendőröknek, akiknek vezetője Raymond C. Fowler (Rowan Atkinson), aki kissé karót nyelt és szigorú figura, míg helyettese teljesen az ellentéte, Derek Grim (David Haig), aki folyton pellengérre állítja saját képességeit és sosem elégedett önmagával. Kettejük hadakozása is elég lenne egy remek kis történethez, ám az őrsön megannyi különös figura dolgozik, köztük Fowler kedvese is, Patricia Dawkins (Serena Evans), aki szeretné, ha szerelme tárgya komolyabban venné kapcsolatukat. Gasforth lakói és a rend éber őrei bizony különös jellemükkel, érdekes világfelfogásukkal bárkinek mosolyt csal az arcára.
Senki se keresse a térképen Gasforth-t, ugyanis a hely valójában nem létezik, ám a tipikus angolos kisváros tökéletes sztereotípiája, így válhatott mégis valóságossá a néző szemében, hiszen minden, a szigetországra ráhúzható vonással felruházták Gasforth-t, ezzel pedig az alkotók komoly fricskát mutattak önmaguknak és hazájuknak is. A sorozat alkotói semmivel sem bántak kesztyűs kézzel, és nagyon is helyesen tették, hiszen egy valamire való szitkom bizony sűrűn vesz elő társadalmi problémákat, kliséket és sztereotípiákat, amiket kiforgatva vagy éppen gúzsba kötve a néző elé tár.
A szerelmi szál egyszerűen imádnivaló, Raymond és Patricia civakodásai és olykor komolyabb veszekedései szintén a szokásos férfi-női sztereotípiákon alapul, ám ehhez az alkotók hozzátoldottak még egy nagyadag szarkazmust és iróniát, így a két szereplő tíz éve tartó kapcsolata igazi melegágya a romantikus fricskáknak. Atkinson és Evans között tökéletesen működik a kémia, hihető a maguk mögött tudott tíz év, és ez annak is köszönhető, hogy egészen apró, szint már észrevehetetlen arcrándulásokat produkálnak a másikra, pont, mint akik egy évtizede élnek együtt.
A magyar címével azonban még nem sikerült megbékélnem, ám ez talán még a tűrhető címadások közé tartozik. Viszont a fordítás sok helyen hibádzik, titulusokat és nagy általánosságokat rontanak el, és az már tényleg csak hab a tortán, hogy az eredetiben fellelhető angol kiejtésre alapuló szóvicceket nem sikerült átültetni magyar nyelvre.
Sajnos a Dilizsaruk csak két évadot élt meg, szezononként hét epizóddal, ami fájóan kevés ebből a könnyed és mégis velős humorból, de talán jobb is így, hiszen ezzel lehetett kellően feszes a tempó, elemi a humor és emlékezetes a széria, hogy több mint két évtized után is kellemes emlékei legyenek mindenkinek a sorozatról. Remélem irományommal megpendítettem a nosztalgia húrjait mindenki szívében, így ismét előveszik az angolok eme klasszikusát.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
