Miközben a felszínen gyakorlatilag ismét csak az akció egy kis szeletét látjuk, a háttérben – és a szemünk előtt, elkendőzve – annyi minden történik, hogy azt sem tudom, hirtelen hová kapjak.
Fitz, lerázva üldözőit, csatlakozik Coulsonékhoz, majd a csapat rögtön Ward nyomába is ered. Mike segítségével sarokba szorítják Karát, ezzel kényszerítve Wardot a találkozásra, ami alkalmával Coulson ajánlatot tesz a specialistának: ha segít nekik bejutni a HYDRA-hoz, Coulson elintézi, hogy Ward átessen a T.A.H.I.T.I.–protokollon – vagyis kitörölnék az emlékeit és új személyazonosságot kapna, amivel azzá az emberré válhatna, akivé csak akar. Ward végül belemegy az üzletbe, ám valójában esze ágában sincs belemenni, hogy rebootolják az agyát, és Karával azt tervezik, hogyan használják fel Coulsont saját céljuk eléréséhez. Persze Grant ekkor még nem tudja, hogy az egész ügy Skye körül forog.
Lai Shiben Jiaying úgy dönt, itt az ideje eltávolítani onnan Calt – csakhogy volt férjével mindössze annyit közöl, hogy Gordon hazaugrik vele, hogy a Túlvilágra hozhassa pár holmiját. Skye azonban ismeri a valódi tervet, és mivel fél, hogy Cal, mikor rájön, becsapták, kikelne magából és bántana másokat, ráveszi anyját, hagy menjen a férfival, hogy a lelkére tudjon beszélni, megelőzve a dühkitörést. Jiaying, kissé vonakodva ugyan, de rábólint erre, mire Gordon mind Skye-t, mind Calt leteszi Milwaukee-ban, a városban, ahol Cal fel akarta volna nevelni Skye-t. Eközben Bobbi és Mack kezdi úgy érezni, hogy Gonzales túl sokat törődik azzal, hogy elfogja Coulsont, és túl keveset azzal, hogy a HYDRA ellen küzdjön, Maynek szembesülnie kell azzal, hogy Fitz és Simmons kicsempészte a bázisról a Szerszámosládát, Dr. List pedig egy Inhuman srácon kísérletezik.
Na, tessék, azt mondom, az eheti sztori nem olyan nagy szelet, erre most írtam róla egy kisregényt. És mondom, az a szomorú, hogy a felszín alatt még ennél is több történik – úgyhogy hirtelen azt sem tudom, mivel kezdjek. Mondjuk ezért magamat is okolhatom, hiszen reggel óta hagyom, hadd főjön a fejemben az epizód, aminek hatására az agytekervényeim furcsa elméleteket kezdtek gyártani. Na, de csapjunk a lecsóba!
Bocsássatok meg, valami aprósággal kezdek – ami lehet, hogy egyáltalán nem apróság, majd meglátjuk –, szimplán azért, mert hirtelen ez az első dolog, ami eszembe jut. Ez pedig nem más, mint egy francos cserepes növény. Mikor először látjuk Wardot az epizódban, éppen kijön egy épületből, amit én egy régi raktárnak gondolok, kétszer-háromszor a háta mögé néz, majd beszáll a kocsiba – és mindeközben a kezében van ez a növény. Később Karának azt mondja, neki hozta, hogy jól mutatna az ablakpárkányon. Oké, ez így cuki, csakhogy nekem nagyon sántít. Először is, miért egy ilyen gyanús épületből szerezte be? Másodszor: Kara és Ward valami nagyra készül, és nem hiszem, hogy két ennyire taktikus ember ennek a „nagy dolognak” a befejezése előtt nekiállna otthont teremteni. Konklúzió: szerintem valami van a cserépben, és mikor Ward arról beszél, hogy az ablakpárkányra szánja, valójában valami kódot hallunk. De vajon miben settenkedhetnek?
Ha már gyanús dolgokról van szó: tudom, hogy lassan olyan leszek, mint egy kopásig játszott bakelitlemez, de továbbra sem bízok az Inhumanekben, Jiayingben meg végképp nem. Itt is megint olyan apróságok zavarnak be, minthogy hatalmas titok, hogy ő Skye anyja, és mégis, Gordon és Lincoln is tudja. Meg valahogy az egész nő kicsit kétszínűnek tűnik, Callal sem egyenes, igazából az ártatlan emberek sem érdeklik (mondjuk azért, mert emberek), és bár alapjáraton nagyon megnyugtató személyiség, én kezdek félni tőle. Talán pont azért, mert olyan megnyugtatónak tűnik.
De visszakötve ahhoz, hogy Jiayingot mennyire nem érdeklik az emberek: olyan büszke vagyok Skye-ra! Nagy utat tett meg ez a lány onnan, hogy „majd jön a S.H.I.E.L.D., az ijesztő fickók sötét szerelésben”, odáig, hogy „S.H.I.E.L.D. ügynök vagyok, az ártatlanok védelme igenis az én feladatom”. De csak úgy alapjáraton is hozta a legjobb formáját: együtt érző volt, bátor, segíteni akart, kapcsolatot teremtett az apjával – amúgy komolyan sajnálom Calt; ha nem ütött volna be ez az egész katyvasz, remek apa lett volna –, cseles volt és körültekintő, és úgy alapjáraton annyira Skye, hogy öröm volt nézni. Ja, és a legjobb: végre újra találkozott Warddal.
Erős volt a Skyeward ebben az epizódban, és tette mindezt úgy, hogy a két karakter közt egy szó sem esett, ám mégis jobb volt köztük a kémia, mint Skye és Lincoln, valamint Ward és Kara közt. Lincolnnal továbbra sincs semmi problémám: aranyos kölyök, aki egy szimpla gyalog az Inhuman-játszmában, a cselekményben betöltendő szerepének – Skye támogatása, irányítása – tökéletesen megfelel, csak éppen a szerelmi szálat nem kéne erőltetni. Volt például egy jelent, ahol a nagy menekülés közepette egymásra zuhantak – ami nemhogy szexi nem volt, hanem már egyenesen kínos. Legalábbis nekem biztosan.
Grant és Kara már más tészta – az ő románcukat egy pillanatig sem vagyok képes valódinak felfogni. Folyamatosan az az érzés kerülget, hogy vagy mindketten megjátsszák, hogy megtévesszék a többieket, vagy csak Ward vezeti meg Karát, hogy biztos legyen abban, hogy a nő követi őt – ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy azt gondolnám, nem is törődik Karával, csak éppen nem hiszem, hogy az irányába mutatott gyengéd érzelmei valódiak lennének. Illetve van még egy variáció, amit el tudok képzelni: Ward magának hazudik Karával való kapcsolatával, csak éppen nem túl sikeresen. Nem hiába mondtam, hogy a Skyeward erős ebben a részben: valahányszor csak szóba kerül a lány, Ward reakciója mindig egyértelmű és azonnali, kicsit sem palástolva érzéseit.
Mindeközben a HYDRA-szál is sűrűsödik, főleg most, hogy így közelítünk az Ultron kora felé: a két megmaradt vezető, List és Strucker bizony kísérletezgetés céljából különleges képességgel bíró embereket gyűjt, legújabb célpontjuk pedig Gordon. Itt aztán amúgy jól összebogozták az írók a szálakat, olyan szinten, hogy igazából nem tudom, kivel hányadán is állunk, és ebbe most, ha nem baj, nem is mennék bele, a spoilerezés elkerülésének céljából.
Még egy-két apróság, és befejeztem: végre Bobbi és Mack is kezd rájönni arra, amit én már hetek óta szajkózom – Gonzalest annyira lefoglalja az, hogy elkapja Coulsont, hogy a HYDRA-ról teljesen meg is feledkezik. Srácok, ezzel nyertetek nálam egy pluszpontot. Jemma eközben egyre kényelmetlenebb helyzetbe kerül, miközben Mayjel való kapcsolata fokozatosan feszültebbé válik. Szegény lány, nem egyszerű a dolga, és egyre nagyobb nehezére esik eldönteni, kiben is bízhat, és hogy kinek is lehet igaza. Bakshi pedig – Bakshit pedig az elmémben hatalmas kérdőjelek veszik körül.
Összességében: imádtam. Imádtam a karakterizációkat, a dialógusokat, az aprócska kis megnyilvánulásokat (nem is beszéltem róla most olyan sokat, ezért ezt még beszúrnám ide: Ward. Utolsó. Jelenete. Az aztán mindent visz), az akciót, a kapcsolatok elmélyülését, a titkokat, a csúsztatásokat. Rohamosan haladunk az Ultron kora és az évadfinálé felé, ami már most tudom, hogy fájni fog – ugyanakkor már fogadni mernék arra, hogy ez a sorozat tévés történelmet fog írni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
