A múlt héten azt mondtam, hogy kezd érződni, hogy az alkotók lassan kifogynak az ötletekből – ez a héten nem csak érződött, hanem szinte másra sem tudtam gondolni az epizód alatt.
Rajt felkérik, hogy hozzon létre egy üzenetet a lehetséges földönkívüli életformák részére. A munkába a srácokat is be akarja vonni, ám mikor Sheldon és Howard első reakciója az, hogy egy az egyben átveszik az irányítást, és megpróbálják ráerőltetni az ötleteiket, Raj úgy dönt, egyedül Leonarddal akar dolgozni – azonban hamar rá kell jönniük, hogy fogalmuk sincs, hogyan álljanak neki a dolognak. Eközben Penny azon elmélkedik, hogy visszatérjen-e a színészethez, és a témában kikéri Sheldon tanácsát.
Azon már meg sem lepődöm, hogy így az évad vége felé kicsit kezdenek ellaposodni a dolgok – tavaly is ez volt. Viszont az eheti rész tényleg valami olyan unalmi szintet ért el, hogy mosolyogni is alig bírtam rajta, nem hogy nevetni.
A srácok szála rettenetesen kiszámítható volt, és mindemellett még lapos is. Pluszban valahogy irritáltak is. Szeretem, mikor kicsit szívóznak egymással, viszont ez veszélyes játék, mert könnyen rosszindulatba fordulhat a dolog, ami unszimpatikussá teszi a karaktereket. A hatodik évadban, mikor Sheldon és Howard a parkolóhelyért küzdütt, ez nagyon működött, most viszont nem. A nagy kvartett belviszálya elnyújtott és unalmas volt, és valahogy mindenféle erősebb poént nélkülözött. Sheldon tudományos gyermekdalai szinte már idegesítők voltak (bár legalább a beyoncés megjegyzés ütött), a köröket, amiket a srácok futottak, már ezerszer láttuk, a végső, űrlényes szcéna pedig olyan gagyi, hogy az már fájt. Talán az egyedüli jelenet, ami úgy igazán tetszett, az volt, mikor a srácok felemlegették régi kalandjaikat, amikben nem mindenki vett részt – így került például szóba az, amikor Sheldon James Earl Jonesszal lógott, vagy mikor beszökött a Skywalker Ranch-re.
Az erőltetett, ezerszer látott körök sajnos Penny esetében is feltűntek az epizódban. Az előző évad utolsó pár része szinte másról sem szólt, mint arról, hogy a lány mihez is kezdjen döcögős színészi „karrierjével” – és akkor végül azt a döntést hozta, hogy otthagyja. Erre reagálva a szezon elején az írók behozták a gyógyszerügynök-szálat, amit állítom, a mai napig nem fejtettek ki rendesen, ami főleg azért fáj, mert hatalmas hype-ot csaptak körülötte anno (ami mondjuk azért kellett, hogy eltereljék a figyelmet a színész szerződéseit övező kisebb botrányról). Erre most a drágák kitalálták, hogy visszahozzák ezt a történetszálat.
Ugyanis Penny most megint azon őrlődött, csak úgy, mint a múlt héten, hogy visszamenjen-e színészkedni. Egy castingra be is ugrott, ami egyfelől szatírának nem volt rossz, valamint jó néha Pennyt a srácoktól függetlenül is látni, összességében viszont sajnos ez is elég unalmas volt, nem mellesleg pedig Pennyt sem tette túl szimpatikussá. Bár ezzel már úgy az ötödik szezon óta problémák vannak – avagy egy ideje már azon filózom, mit is lát Leonard Pennyben.
Szomorú látni, hogy ennek a nagyszerű sorozatnak így kezd kopni a fénye. Én próbálom életben tartani magamban a reményt, hogy még számíthatunk nagy és remek epizódokra, de mikor eszembe jut, hogy még két évadra be van rendelve a sorozat, mindig eszembe jut: biztos, hogy ez jó lesz nekünk?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
