Az eheti Flash csapatjátékos hangulata átragadt az Arrowra is, avagy Oliver Queen megtanulja végre, hogy nincs egyedül. Ettől még a helyzet mondjuk nem sokat javul. Spoilerek következnek.
Nem elég, hogy Royt börtönbe zárják, ahol az Íjász minden ellensége kipécézi magának, még egy szuperképességgel rendelkező gonosztevő is feltűnik Starling Cityben. Lance kapitány még mindig Oliverre utazik, úgyhogy ő nem tehet semmit, így Ray Palmer veszi kezébe a dolgokat. Pontosabban megpróbálja, egy hight-tech ruha ugyanis még nem tesz valakit profi harcossá. És persze ott van mindennek tetejébe Ra’s al Ghul, aki messze nem végzett még Oliverrel.
Ahhoz képest, hogy a rész hangulata mennyire sötét és drámai, jócskán hagy kívánnivalót maga után. Rögtön az elején elég érthetetlen például, hogy a rendőrség miért elégszik meg azonnal Roy vallomásával. Lance-t nézik hülyének, pedig ő legalább átlát a szitán, és lássuk be, nincs nehéz dolga – Oliver már vallomást tett, ráadásul nem ez az első alkalom, hogy az Íjász csapata ezzel a trükkel akarja leszerelni a hivatalos szerveket. Mégis, az emberek nagy része fenntartások nélkül elhiszi a csalást – kicsit igénytelen megoldás a készítők részéről.
Ami pedig Roy karakterének lezárását illeti, az is elég kiábrándító volt. Arzenál elhagyja a sorozatot, de abban reménykedtem, hogy a búcsúja nagyobb durranás lesz. Roy ebben az évadban végig a bűntudattal küszködött, és ha tudta volna, hogy két nap börtön megoldja a lelki problémáit, Oliver biztos hamarabb beutalja. De tényleg, Roy eljátssza a saját, így az Íjász halálát, aztán minden rendben van és elhajt a naplementébe. Komolyan?
Ha viszont a néző volt olyan előzékeny, hogy elsiklott az ilyen történetbeli apróságok felett – mi szuperhős rajongók már képzettek vagyunk ebben –, akkor a drámai helyzet nagyon is hatásos tudott lenni. Stephen Amell és Colton Haynes szép munkát végeztek, gyönyörűen adták át a feszültséget és a karakterek vállára nehezedő nyomást. Azt is kiemelném, hogy mennyire ütős volt, ahogy Roy összebilincselt kezekkel laposra vert három elítéltet – a sorozat harci koreográfiája mostanra kifogástalan.
Hasonló volt a helyzet az Atom-Oliver együttműködéssel – ha nem gondoltunk bele, hogy miért az történik, ami, akkor elképesztő jól szórakozhattunk. Adva van egy gonosztevő, aki lézert lő a szeméből, de semmi egyébbel nem próbálkozik, csak bankot akar rabolni. A biztonsági őröket nyugodt szívvel megsüti, de amikor véletlenül összeakad Felicityvel, őt csak fojtogatja… Aztán belép a képbe Ray, aki meg a szuperruhájában leáll bokszolni a rosszfiúval… Nem tudom, mi történt itt, miért nem működött a tudományos problémamegoldás (ami ugye a Flash meta-emberei ellen mindig bejön), és miért kell egy Atom ruhában konkrétan pofozkodni, de ha mindezt nem vesszük figyelembe, akkor hű! Oliver harci tanácsai, aztán az, ahogy Rayt irányította, az királyság volt. A sorozat többször kihangsúlyozza: nem az eszközök, vagy a szupererő számít egy csatában, hanem a harci szellem, és ez gyönyörű.
Összességében sajnos ki kell mondani, hogy igen csak közepes volt ez az epizód. Ezúttal még a flashback részek sem tudtak javítani a színvonalon – ott is olyan patthelyzetben vagyunk kábé két hete, ahonnan már nagyon tovább kéne lépni. Az akciójelenetek szuperek, a színészek ügyesen érzékeltetik az események drámaiságát, de magának a történetnek volt pár logikai bukfence, amin azért nem volt olyan könnyű túllépni. Vigasztaljon viszont minket a tudat, hogy nagy, Ra’s al Ghulos összecsapás vár ránk a következő hetekben.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
