A Budapesti Tavasz Fesztivál (április 10-26.) ünnepélyes megnyitójának keretében Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr tartott tárlatvezetést a sajtó képviselőinek. A folyamatosan kattogó fényképezőgépek zajában helyenként csak mondatfoszlányok jutottak el hozzám, de ez nem rontotta a művész jelenlétéből és fotográfiáinak minőségéből, hangulatából adódó élményt.
Jack Nicholson és Zsigmond Vilmos a Cinikus hekus (1989) forgatásán
fotó: Elliot Marks
Az április 10-től június 21-ig megtekinthető kiállításon az idén 85 éves operatőr évtizedek alatt összegyűlt fotóit veheti szem- és szívügyre a nagyközönség. Aki teheti, most keljen fel a székből, ágyból, szekrénytetejéről, és a cikk továbbolvasása helyett menjen el a Ludwig Múzeumba. Megéri.
A kurátorok, Tomas Opitz és Puskás Bea a több ezer darabból álló gyűjteményből szakértő munkával válogatták össze a kiállítás gerincét alkotó 150 fotográfiát. A tárlaton végigsétálva Zsigmond Vilmos filmes életművéből is láthatunk részleteket, továbbá a művészről és operatőr társairól szóló dokumentumfilmeket is vetítenek, így teljesebb képet alkothatunk több mint félévszázados munkásságáról.
Az idén 85 éves művész filmjeinek védjegye a fény művészi alkalmazása, amely fotógráfiáiban is tetten érhető. Elmondása szerint a kiállítás képei közül az Ercsi nevű hajóról készült felvétel az egyik kedvence, mert imádja, ahogy a Nap fénye csillog a tavon. A fénykezelés mibenlétét és a kompozíciós elveket autodidakta módon, Dulovits Jenő Művészi fényképezés című könyve segítségével tanulta meg.
Ercsi, Visegrád, Magyarország, 1952
Teremről teremre haladva mesélt még arról, mennyire szeret hidakat fényképezni, és azt is megemlítette, hogy legszívesebben fekete-fehér fotókat készít. Főleg naplószerűen fényképezett, így többségében emlékképeket láthatunk. Az arcok, a városok ívei, a természet játékai a világ különböző pontjairól fordulnak felénk, kanyarodnak a szemünkbe. Magyarországról az amerikai kontinensre repülve, onnan Dél-Afrikába s így tovább.
A saját örömére, emlékeinek megőrzésére készült képek mellett láthatunk fotókat nemzetközileg elismert operatőri munkáiból is, mint például A szarvasvadász című filmből, amiért 1978-ban kiérdemelte a Legjobb operatőrnek járó BAFTA-díjat.
66-os út, New Mexico, USA, 1962
Érdekességként megemlíteném, hogy az egyik félreeső teremben a művész Oscar-, BAFTA- és Emmy-díját is kiállították. Habár őszintén bevallom nem láttam még a Harmadik típusú találkozások című filmet, amiért 1978-ban elnyerte a Legjobb operatőrnek járó Oscar-díjat, de a hetedik művészet szerelmeseként legszívesebben odanyomtam volna arcom az üveghez, hogy még közelebb kerüljek a kopasz szobrocskához, amit sosem volt még alkalmam ily közelről szemügyre venni.
A fentieket tekintve, utolsó (két) szó jogán csak ennyi álljon itt: fotókiállításra fel!
Böbe a minareten, Eger, Magyarország, 1956
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Tarantino rendezte Disney-hercegnő, egyszer tizenkilenc napig bolyongtam a sivatagban, és egyetlen táplálékom egy magam ejtette tigris húsa volt.
