Egy év kihagyás után kissé furcsa, és nagyon nosztalgikus volt újra visszatérni a Hungexpo területére. Itt van a Con, itt van újra, és mily fárasztó menetelés ez énnekem – de megérte. Korábban több okból sem akartam kitenni a lábam, és most is elég nehezen vettem rá magam, hogy kimenjek, de a baráti szó (vagy inkább baseballütő), és az animézgetős kedv győzedelmeskedett.
Mikor beléptem a főbejáraton, már láttam, hogy itt azért volt némi változás utolsó Conom óta. Ugye az eddig bevásárló épület helyett a 16-os épület volt megnyitva a gamek és a kaják szerelmeseinek, és ahol eddig volt a kockák menedéke, most ott volt a vásárló rész, telis-tele olyan dolgokkal, ami után a nyál is kicsordul az ember szájából – meg a könny is a szeméből, ha nincs pénze rá. A játékrészlegnél, ahol szombaton viszonylag rövid időt töltöttem is remek volt, mivel esélyem volt kooperatív módban játszani a Resident Evil- Revelation 2-vel, szegény játékostársam meg nem győzött pislogni, hogy egy nőnemű lény osztozik vele a játékon.
A főépületben ment a szokásos heringbuli, mind a folyosón, mind a nagycsarnokban – ilyenkor még azért elfog a régi PECSA-s hangulat. A bemutatott AMV-k egytől egyig kifogástalanok voltak, és reménykedtem, hogy még aznap megcsodálhatom a szám szerint hetedik AMV rettenetet, de erre vasárnapig várnom kellett. A Craftmanship is szép volt, de az azért egy kicsit fájt, hogy bár több mint ötven versenyző (egyéni és csoportos egyben) lépett fel, mégis két kezemen alig bírtam megszámolni azokat, akik valamilyen animéből öltöztek be. Rengetek volt a saját, vagy sajáttá alakított fellépő (Original), és a játékos karakterek közül kétségkívül a LOL-os (League of Legends) fellépők vitték számban a prímet, de azért annak is örültem, hogy egy Aionos fellépő is volt. A jelmezek is mind szépek és igényesek voltak (ahogy azt a Craft versenyektől elvárható), és emiatt külön is vártam a másnapi, Eurocosplay eredményhirdetést, hogy vajon ki fogja képviselni kint kis hazánkat.
Sajnálatos módon nem maradtam túl sokáig, de még így is élményekkel telt napot zártam: találkoztam régi és új ismerősökkel, Vader nagyúr megfojtogatott, zombikat ölhettem shotgunnal (persze csak játékban), fotóztam jedit és Indiana Jonest, szóval, mindent összevetve jól tettem, hogy eljöttem idén a Conra. A nagy kihagyás sem volt rossz – sőt, mondhatnám azt is, hogy jót tett, mert így volt ideje kitisztulni, lecsiszolódni az elmémnek (úgy-ahogy), és már nem egy kis sipítozó kamasz lelkesedésével írok erről a rendezvényről, hanem egy zombimániás, kocka animés szemszögéből – ami, ha úgy vesszük nagy haladás, még ha ez a cikkből nem is jön annyira le.
Mindent összegezve és a poént lelőve, akik dacból nem jöttek ki, azok így jártak, mert most ez a Con, ha nem is mérhető a régebbiek szintjéhez, de határozottan jó és élvezhető volt, aki meg volt, az remélem, hogy hasonlóképpen érez, mint én.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.