Amikor bejelentették, hogy a Hasbro eladta a Torpedó nevű játék filmes jogait, majdnem lefordultam a székemről – de persze én minden hülyeségre vevő vagyok, így meg is néztem ezt a sci-finek álcázott ócskaságot, amiben annyi az eredetiség, mint bármely áruház sajátmárkás termékeiben. Íme, a Csatahajó, ami ha az én flottámban lett volna, bizony magam süllyesztem el!
A fiatal és tiszteletlen Alex Hopper (Taylor Kitsch) bármibe fogott is bele, az balul sült el, és az esetek nagy többségében csalódást okozott a körülötte lévőknek. Bátyja, Stone (Alexander Skarsgard) a szöges ellentéte Alexnak, és ebből kifolyólag szívén viseli testvére sorsát, így amint teheti, eléri öccsénél, hogy jelentkezzen a haditengerészethez, és csodák-csodájára Alex egészen tűrhető katona lesz – ám a balhékról nem tud leszokni.
Egy tengeri hadgyakorlat alkalmával azonban különös idegenek bukkannak fel égen és vízen, és kezdetét veszi a földönkívüliek inváziója, akik a Föld egy aprócska szeletét teljesen elvágják a külvilágtól. De ha van ellenség, akkor mindig megjelenik a bátor amerikai hős (vagy hősök), akik hajlandóak az életüket kockáztatni egy gigászi harcban. A tét nem más, mint a bolygó sorsa, és az emberiség léte.
Sajnos a Csatahajó csalódást keltően rossz film, pedig végig megvolt benne a potenciál, hogy jó legyen, ha maguk az alkotók képesek lettek volna eldönteni, hogy mit is akarnak valójában. A történet elején egy vicceskedő és bárgyú filmet kapunk, a közepén egy hirtelen melankolikus művet, majd a végén előtérbe kerülnek a CGI klisék, amiket már számtalanszor láthattunk (csak éppen sokkal jobb megvalósításban).
Pedig minden adott volt, hogy a Csatahajó jó kis film legyen, és ennek ékes példája az, ahogyan beépítették a történetbe magát a torpedó játékstílust – az a jelenet a bójákkal a film csúcspontja, és a csendes feszültség lassan csúszik fel a néző gerince mentén. Csak, mint oly sok mindent a story alatt, ezt sem tudták kihasználni. Az idegenek leginkább a Transformers robotjaira hajaznak, és ezzel nem is lenne baj, ha legalább logikusan viselkednének, de sajnos a film egésze alatt a földönkívüliek azért viselkedtek úgy, ahogy, mert így írták meg a storyt, nem pedig azért mert az logikus lenne.
A színészi játékról nehéz szót ejteni, mert konkrétan nincs ilyen. Alexander Skarsgard hozza a törődő bátyót – egy rakás testvérrel, valószínűleg zsigerből hozta a karaktert; Liam Neeson, mint Shane admirális, gyakorlatilag nem csinál semmit; Rihanna pedig oltári idegesítő ebben a kemény női katona szerepben – és igen, itt is látszik, hogy Vasquezt másolná az Aliensből, persze ha tudná. Tyalor Kitsch a film elején egészen ügyesen alakítja a pimasz srácot, ám mint amerikai hős, egyszerűen nem állja meg a helyét, és ezáltal hiteltelenné teszi az egész sztorit.
De hogy valami pozitívat is szóljak, ha nem gondolunk nagyon bele a story hiányosságaiba, akkor egy egészen kellemes látványfilmet kapunk, aminek persze minden elemét láttuk már korábban, de ami jól néz ki, az jól néz ki. A Csatahajó sokkal jobb film lett volna, ha a digitális trükkökre szánt pénz töredékét elköltötték volna néhány ügyes íróra, és ha ezt mégsem lehetett, akkor legalább a mostaniak tudhatták volna, hogy mit is akarnak készíteni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback