A jó életrajzi filmeknek amúgy is van egy egyedi varázsa, azokra pedig, melyek olyan emberekről szólnak, akik ennyire, és ilyen hosszú ideje formálják az emberek gyerekkorát, ez különösképpen igaz.
1906, Ausztrália. Miután az apát (Colin Farrell) kirúgják, a Goff családnak – mely áll a szülőkből és három pici lányból – el kell hagynia kényelmes, személyzettel ellátott, városi házát, és kénytelen az ország másik, kietlen felébe költözni. A hétéves Ginty (Annie Rose Buckley) viszont édesapjának hála, aki folyamatosan egy mesevilágba invitálja a kislányt, kalandként, nem pedig tragédiaként éli meg a költözést. Azonban mindez csak egy illúzió, hiszen az apa fokozatosan súlyosbodó alkoholizmusa miatt a család egyre mélyebbre süllyed.
1961, Anglia. A kis Ginty felnőtt, és P. L. Travers (Emma Thompson) néven híres írónő lett, akinek legnagyobb hősnőjét, Mary Poppinst, a varázsdadát, szerte a világon ismerik. Csakhogy Mrs. Travers, aki évek óta nem írt semmit, pénzszűkében van, olyannyira, hogy már attól tart, el kell adnia házát. Ezért – némi unszolásra – úgy dönt, hogy beadja a derekát és Los Angelesbe utazik, és találkozik Walt Disneyvel (Tom Hanks), aki már húsz éve próbálja megszerezni tőle a Marry Poppins megfilmesítési jogait. Csakhogy az írónő nem éppen egy egyszerű természet, és csak akkor hajlandó belemenni az üzletbe, ha maga felügyelheti a film előkészületeit. Így hát Mrs. Travers megkezdi közös munkáját a film forgatókönyvírójával, Don DaGradival (Bradley Whitford) és a zeneszerzőkkel, Robert és Richard Shermannal (B. J. Novak és Jason Schwartzman) – csakhogy semmiben sem képes megegyezni velük.
Amikor a Walt Disney Studios filmet csinál arról, hogyan küzdött meg Walt Disney P. L. Traversszel a Mary Poppins jogaiért, akkor azért felmerül a gyanú, hogy azért a dolgok kicsit ki lesznek kozmetikázva. Hiszen az a szomorú igazság, hogy a dolgok nem éppen a hollywoodi minta szerint mentek a két géniusz közt – mert bár a film elkészült, Travers sosem volt megelégedve vele, megtagadta, hogy más könyvét is feldolgozzák, és a Mary Poppins bemutatója körül is volt némi gubanc. Viszont örömmel jelentem, hogy nem romanticizálták túl a dolgokat ebben a biopicben.
Jó, persze, a karakterek kicsit sarkítva vannak – Walt (szigorúan csak Walt, nincs itt semmi Mr. Disneyzés) végig nagyon jó fej, olyannyira, hogy az embernek az az érzése támad, hogy a forgatókönyvírónak direkt kiadták, hogy a nagy embert a lehető legjobb színben tűntesse fel. Ám amondó vagyok, hogy ez még nem is probléma, hiszen a filmben Walt képviseli a gyermeki felszabadultságot, a vidámságot, a fantázia féktelenségét, míg Travers azt, akit túlságosan leköt a múlt ahhoz, hogy átélje a csodát.
Travers karaktere tényleg a kiállhatatlanság határát súrolja a filmben – még az élő fába is beleköt a Mary Poppinst illetően, semmi sem tetszik neki, és problémáit nem kedves, illedelmesen adja elő, hanem amolyan „ezt nem fogadom el, ez hülyeség, ennek menni kell”–stílusban. Viszont Emma Thompson remek játékának hála a karakter mégsem lesz unszimpatikus a néző számára, hanem inkább megsajnálja őt, és szorít neki, hogy jöjjön el életében fordulat – ami sajnos csak részben következik be.
Emma Thompsonon kívül ami még szerethetővé teszi a karaktert, az a háttértörténete. A két idősík bemutatása párhuzamosan zajlik a filmben, és ráadásul gyönyörűen van összeszerkesztve. Mindig a legjobb pontokon ugrunk, egy-egy szó vagy vizuális inger az, ami visszaröpíti Travers gondolatait a múltba, ahol fokozatosan haladunk az elkerülhetetlen tragédia felé. A párhuzamok Travers gyerekkora, Mary Poppins története és a Mary Poppins film elkészítése közt zseniálisak, és az egész történetet valami egészen más szintre emelik, túl egy egyszerű, vígjáték-beütésű biopic szintjén.
A Banks úr megmentésében minden megvan, ami egy jó életrajzi filmhez kell: érdekfeszítő alap, remek forgatókönyv, nagyszerű színészek, és valami olyan látásmód, ami túlmutat az egyszerű történelmen. Így hát ha bizonyos pontokon azért szépítettek is az alkotók azon, hogyan is készült el a Mary Poppins, azért sikerült valami maradandót alkotniuk.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback