Sajnos ilyenkor látszik, hogy az írók kezdenek kifogyni a szuflából.
Sheldon duzzog, mivel nem hívták meg egy, a legnagyobb tudósoknak rendezett találkozóra, és ezzel az Amyvel közös randijukat is hazavágja. Amy, hogy javítson a helyzeten, mentőötlettel áll elő: mivel a gyerekkorukból kimaradt, építsenek most bunkert takarókból a nappaliban. Wil Wheaton meghívja Pennyt a podcastjába, hogy közös filmjükről beszéljenek, ám a betelefonáló Kevin Smith megjegyzésének hála a beszélgetés új fordulatot vesz, amibe Leonard is belekavarodik. Eközben Howard, Bernadette és Raj Mrs. Wolowitz régi házában tölti az estét, mikor is váratlan vendégük érkezik: Josh Wolowitz (Matt Bennett), Howard féltestvére.
Az itt ezzel a baj, hogy míg voltak benne jó viccek – nem is kevés –, távolabbról nézve az egész epizód, úgy, ahogy van, szétesik. A három történetszál közt nincsen semmi kapcsolat, teljes mértékben egymás mellett, csak úgy odahajítva haladnak. Arról pedig már nem is beszéljünk, mennyire random tűnnek fel ezek a szálak.
Sheldon és Amy szeletével az epizódból nem volt semmi problémám. Ők ketten hozták a klasszikus formájukat, jött a megszokott Sheldon-hiszti, amit aztán Amy megoldott. A „nagy előrelépés a kapcsolatukban”, ahogy a beharangozó hirdette, szerintem nem volt olyan nagy, vagy legalábbis nem úgy volt felvezetve, hogy nagynak érződjön. Mindesetre azért cukik voltak, és jókat kuncogtam rajtuk, úgyhogy ebből a szempontból nincs panasz.
Leonard és Penny azonban már megint rója a köröket, és ez már kezd kicsit unalmassá válni. A sorozat elején még cukik voltak, ahogy próbálkoztak egymással, és sajnáltam is őket, mikor először szétmentek. Az újbóli egymásra találás már nem váltott ki belőlem ilyen érzelmeket, azóta pedig inkább csak azt kérdezgetem magamtól, hogy ők ketten mégis miért vannak még mindig együtt? Kapcsolatukkal együtt sajnos Penny karaktere is leépült, és manapság már csak nagy ritkán találom szimpatikusnak.
De visszatérve ahhoz, ami ebben a részben történt: miután annyit szenvedett a nem létező színészi karrierjével, az évad elején végre úgy tűnt, Penny új vizekre evez, és bár ezt nem fejtették ki úgy, ahogy illett volna, mégis jól állt neki. Most viszont mintha vissza akarnának térni a színészethez, és nem vagyok benne biztos, hogy ez jót tenne a karakter fejlődésének. Arról nem is beszélve, hogy ez a dolog egy olyan vitát váltott ki Penny és Leonard közt, ami már nagyon kezd unalmassá, sőt irritálóvá válni, és egyik karaktert sem teszi szimpatikussá. Ami jó hír viszont, hogy legalább Wil Wheaton ott volt harmadiknak a jelenetekben, és zseniális volt, ahogy kommentálta a dolgokat.
És akkor ami a legjobban fájt: Howard féltestvére. Ne értsetek félre, baromi jó ötletnek és teljesen reálisnak tartom, hogy behozták Josh-t, és biztos vagyok benne, hogy zseniális dolgokat lehetne ebből kihozni mind karakter, mind humor-szinten. Mindössze az a bajom, ahogy behozták a srácot. A random megjelenéssel nincs baj, mivel egyrészt megmagyarázták, mi is vezette el Howardhoz, másrészt pedig pont ez kelti az abszurd hatást. Viszont az már problémásabb, ahogy kezelték a srácot – gyakorlatilag eszközként. Emberek, egy ilyen történetszál önmagában megérdemelt volna egy epizódot! Gondoljatok csak bele, mi lett volna, ha éppen mindenki ott van, mikor Josh megjelenik. Ez egy olyan szituációt eredményezett volna, ami szimplán össze lehetett volna dobni egy egész epizódot, talán még egy duplát is. Ehelyett csak pár cuki poénra és némi kényelmetlen ismerkedésre maradt játékidő. Viszont remélem, hogy ezek után az írók nem fognak megfeledkezni a karakterről, mert van a srácban potenciál.
Hát, gyerekek, nem sikerült lenyűgöznötök ezzel az epizóddal. A poénok jók voltak, a koncepció viszont szétesett a rész szerkesztése és a túl rövid jelenetek miatt. Egy ilyen kaliberű sorozattól pedig többet várok.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
