A fergeteges negyedik évadot követően íme a Sarah Jane kalandjainak ötödik és egyben utolsó szezonja, ami ráadásul még rövid is, ugyanis Elisabeth Sladen betegsége és később halála miatt hat epizód után sajnos búcsút kell intenünk – nem csak a sorozatnak, hanem egy zseniális színésznőnek és egy felejthetetlen karakternek.
Mivel a szériában végig a dupla részes rendszer működött, ezért hiába áll az utolsó évad hat epizódból, az mindösszesen csak három kalandot jelent, emiatt olyan érzésünk lehet, hogy még hamarabb véget ér, mint azt vártuk. Azért most sem unatkozhattunk: említettem ugye említettem már, hogy Luke (Tommy Knight) az előző szezonban gyakorlatilag teljesen kivált a csapatból. Hogy Sarah Jane-nek (Elisabeth Sladen) ne legyen teljesen nyugta, egy véletlennek köszönhetően lett egy lánya is, Sky (Sinead Michael), aki ráadásul egy földönkívüli, akiből fajtársai egy olyan fegyvert akartak alkotni, ami elpusztította volna ősi ellenségüket, ám Sarah Jane és csapata közbelépett. Aztán érkezett egy ősi, indián totemoszlop a helyi múzeumba, ami nem kis felfordulást okoz Clyde (Daniel Anthony) életében, ugyanis elátkozza a srác nevét és minden barátját ellene fordítja. Végül pedig a team egy alien rabszolgákat tartó őrült ember világhatalomra törését akadályozza meg, és nem is akárhogy.
Először is, hadd kezdjem egy aprócska panasszal. Ebbe az évadba beépítettek az alkotók egy szerelmi szálat, aminek a csíráit már korábban elszórták, ám csak mostanra vált egyértelművé a szándékuk. Clyde-ról és Raniról (Anjli Mohindra) van szó, és nekem az első reakcióm egy határozott „nem” volt. Lehet, hogy csak velem van a probléma, mert én nem szeretem, amikor két olyan karaktert próbálnak összepárosítani, akik egyfolytában nyúzzák egymást, és azt akarják bemesélni nekem, hogy ez azért van, mert „jaj, mennyire szeretik egymást”, de ad egy: Clyde és Rani szerintem anblokk nem illik össze, ad kettő: egy ilyen sorozatban totál felesleges a l’amour, mert úgy gondolom, nem ez érdekli leginkább a mélyen tisztelt publikumot. Az utolsó közös jelenetük ugyan aranyos volt, de nem sikerült meggyőznie.
Végül egy kevésbé kellemes téma: amikor egy színész vagy stábtag eltávozik, akkor az utolsó olyan alkotás végén, amihez ő is hozzátett valamit, általában láthatunk valami megemlékező szöveget a képernyőn. Nos, a Sarah Jane kalandjai esetében ez kicsit másképp történt, ugyanis nem láthattunk Elisabeth Sladenre utaló szavakat a Man Who Never Was végén. Ez engem először ki is borított, de aztán elolvastam még egyszer azt a mondatot, ami így szólt: „És a történet tovább folytatódik… mindörökké.” Pici elmélkedés után rájöttem, hogy ez igazából egy tökéletes befejezés. Sarah Jane – és valamilyen szinten Ms. Sladen – életét a fergeteges kalandok és az azokból kerekített sztorik határozták meg. Lehet, hogy Sarah Jane nincs többé, de egyrészt a róla szóló történetek továbbra is fennmaradnak, másrészt az univerzum határtalan, így bőven van még lehetőség új felfedezésekre és új sztorik megalkotására.
Azért nem mondom, hogy nem vagyok szomorú, de egyszer sajnos minden elmúlik – szerencsére a Sarah Jane kalandjai egészen pozitív hangulatban ért véget. Akit érdekel, mindenképp nézze meg, mert egy olyan csodálatos világ fog elé tárulni, amit sosem lehet elfelejteni.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
