A Grace Klinika ezzel az epizóddal visszatért egy régi hibájához: túl sok mindent zsúfol egybe, így nincs idő az egyes esetek kidolgozására.
Meredith teljesen véletlenül megtudja, hogy Amelia és Owen találkozgat, aminek hatására előad egy kis beszédet sógornőjének arról, hogy nagyon reméli, nem fogja bántani a férfit, mivel Cristina megkérte rá, hogy vigyázzon Owenre – ezzel azonban csak annyit sikerült elérnie, hogy Amelia átgondolja Owennel való kapcsolatát. Eközben a fiatalabb Shepherd Callie-vel osztozik egy eseten: egy tinédzser golffenoménen kell gerincműtétet végrehajtaniuk, ahol a lány jövendőbeli karrierje a tét, ám mivel mindketten máshogy közelítik meg a problémát, ez súrlódáshoz vezet kettejük közt. Maggie azon stresszel, hogy a radiológus, akivel együtt randizott, feltűnően kerüli, és ennek ecsetelésével folyamatosan Alexet zaklatja. A sürgősségire behoznak egy férfit, akinek felesége levágta a péniszét, miután csaláson kapta. Mivel a levágott testrész is megvan, az orvosok felkészülnek a visszaillesztő műtétre, amire felmerül, hogy meghívják Katherine Averyt, miután az urológus specialista éppen a környéken van – csakhogy Richard ezt személyes problémáik miatt megtiltja, azonban erre fittyet hányva April csak azért is szól az anyósának. Stephanie, aki azon őrlődik, hogy vajon jó szakterület felé halad-e, Katherine szolgálatába kerül az eset idejére, és rádöbben, hogy van érzéke az urológiához.
Igazából jó volt az eheti sztori: a levágott pénisz története a korai évadok abszurditását idézte fel – nekem például egyenesen az ugrott be róla, mikor egy tömegbalesetet követően Cristina órákon keresztül kutatott egy levágott láb után –, Katherine és Richard kapcsolata lebilincselő, a golfozó tinédzser története megható és rendesen szíven üti az embert, Stephanie és Maggie pedig hozott egy kis adag könnyedebb humort. Csak valahogy… sok volt az egész.
Mert bár azt mondom, hogy a gerincbeteg lány esete megható, végig azt éreztem, hogy a története nem kapott elég teret. Végig hatalmasakat ugráltunk benne, a beteg nem kapott elég expozíciót, a konfliktus túl korán jött, lezárása nem kapott elegendő hangsúlyt. Éreztem, hogy együtt tudnék érezni vele, mint ahogy Callie és Amelia dilemmáját is jobban át tudtam volna élni, ha kicsit több teret kapnak, így viszont minden csak lezajlott, én pedig már rögtön el is felejtettem, hogy mi van – pedig ahogy a dolgok állnak, az esetnek még lehetnek következményei.
Nem titok, hogy szeretem az abszurd, esetenként akár groteszk, fekete humort is, és pont ezért tetszett a levágott péniszű férfi esete, és az a könnyedebb narráció, amit köré építettek. Az viszont nem tetszett, hogy csak nagy vonalakban, finoman utalgatva kaptuk meg a férfi háttértörténetét – állítom, hogy az egész nagyobbat üthetett volna, ha jobban rámennek arra a szokatlan megállapodásra, ami szerint a férfi és felesége él.
Ami viszont szép volt ezen a vonalon, az Katherine – őt a kezdetektől fogva imádtam – és Richard kapcsolata, valamint az, ahogy ebbe April és Stephanie becsatlakozott. A két idősebb orvos esete bizonyítja, hogy a szerelem bizony kortalan, és bár sok rondaságon vannak túl ők ketten, talán mégis van számukra még remény. Az pedig külön tetszett, ahogy April reagált, mikor Richard leszidta – ahol pedig a férfi végső reakciója külön pluszpont. Stephanie része a történetben is jó volt, és örülök neki, hogy ilyen csavarral zárták.
Maggie továbbra is rettentő aranyos – éppen annyira, hogy már rég megbocsátottam, amilyen szappanoperába illő fordulattal hozták be –, és most is édes volt, ahogy a helyzetet kezelte. Valamint az is jó volt, ami okot kitaláltak az írók arra, miért nem volt sikeres a randija – azt hiszem, ez tényleg egy reális probléma lehet egyes esetekben, és megértem, a pasi miért nem akart vele beszélni ezek után. Amiért viszont randi-fronton kicsit haragszom, az az, ahogy elmismásolták Callie találkáját az előző epizódban megismert rendőrrel: egyszerűen kijelentették, hogy megvolt a randi, a pasi unalmas, ennyi, lépjünk tovább. De akkor meg miért kellett így felvezetni?
Amiért pedig már lassan kezdek haragudni, az az, hogy nagyon rákaptak arra az írók, hogy függővéggel zárják le a részeket. Csak az elmúlt pár epizódban először ott volt az, mikor Meredith felhívta Dereket, és egy nő vette fel. A következő rész azzal ért véget, hogy Derek megjelent, de még mindig nem kaptunk választ arra, hogy mi van. Most meg nincs meg a pasi – vagyis valahol biztos megvan, csak éppen elérhetetlen, hogy aggódjunk érte egy sort. Viszont ez így már unalmas, hogy mindig vagy vele, vagy Meredith-szel történik valami, ami miatt le kéne rágnunk a körmünket a jövő hétig. Shonda, ideje lenne kicsit felrázni a dolgokat.
Szóval bár voltak jó pontjai az epizódnak, és alapvetően élveztem is, kicsit azért haragszom a készítőkre, mert már megint abba a hibába estek, hogy túl sok mindent akartak negyven percbe belezsúfolni. Legalább a következő rész érdekesnek ígérkezik, bár bevallom, félek is tőle – ugyanis a promó szerint vissza fog térni a nyolcadik évadot lezáró repülőgép-szerencsétlenség motívuma, ami elsülhet nagyon jól, és nagyon rosszul is.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
