A harmadik szezon után kezdjünk bele a Sarah Jane kalandjainak utolsó teljes évadába. A sztorik továbbra is rendkívül izgalmasak, magával ragadóak, ráadásul a tini karakterek olyan komoly jellemváltozásokon mennek keresztül, ami után már biztosan kijelenthető, hogy elindultak a felnőtté válás útján.
Ebben az évadban megismerkedhetünk egy kívülről komikusnak ható, ám képességeit tekintve rendkívül félelmetes alakkal, a Rémálom Emberrel, aki leginkább Luke-ot (Tommy Knight) nyaggatja. Rajta kívül találkozunk még egy olyan androidfajjal, akik úgy néznek ki, mint a titkos ügynökök a Men in Black filmekben, valamint a Doktor (Matt Smith) is ismét tiszteletét teszi a Földön, nem is akármilyen ügyben. Továbbá egyik reggel a Föld Cylde-ot (Daniel Anthony) és Ranit (Anjli Mohindra) kivéve teljesen kiürül, utána főhőseink kincskeresésre indulnak szétszóródva térben és időben, végül pedig egy furcsa lény teljesen felbolygatja Sarah Jane (Elisabeth Sladen) életét azzal, hogy gyakorlatilag kitúrja őt a helyéről – egyszóval ebben a szezonban sem unatkozhattunk.
Először is beszéljünk a változásokról. A legelső nagy csapás az, hogy Luke elhagyja a csapatot: a srác ugye bőven átlag feletti intelligenciával rendelkezik, így egy évvel korábban leérettségizik és elmegy az oxfordi egyetemre tanulni. Luke természetesen nem végleg távozott, hiszen a fináléban is láthatjuk, ám ő talán az egyetlen olyan karakter a szériában (Sarah Jane-t kivéve), aki kezdettől fogva szerethető, így érthető, hogyha hirtelen kicsit nehéz megemészteni a hiányát. Aztán ott van Rani, akinek a személyisége rengeteget ért a szezon alatt, így az idegesítő, nagyszájú, sokszor lenéző lányból egy kitartó, erős, érzelmes és rendkívül bátor nő lett. Azonban talán Clyde változott a legtöbbet, hiszen többször mutatja ki az érzelmeit, a nyelvét viszont most már tudja, mikor kell visszafogni, valamint bátor, már-már hősies alakká nőtte ki magát.
Ha már megemlítettem a Doktort, muszáj összehasonlítanom a a mostani szereplését a múltkorival, mert te jó ég, micsoda különbség van a kettő között! A színészcsere egy dolog, inkább a karakter ábrázolásával vannak problémáim – azaz, nem tudom, hogy probléma-e a jelenség, amit észrevettem. A Tizedik Dokiról ugye azt mondtam, hogy szinte teljesen máshogy viselkedett, mint azt az anyasorozatban, a Tizenegyedik viszont pont, hogy ugyanolyan volt, mint amilyennek megismertük. Nem tudom, hogy ez a döntés mennyire volt tudatos az alkotók részéről, nekem van egy olyan érzésem, hogy csak figyelmetlenség volt. Ha tudatosan tették ezt az írók, akkor jó lenne tudni az okát, mert én nem tudok erre logikus magyarázatot adni – ha viszont véletlen volt, akkor meg szégyelljék magukat, mert ilyen bakit nem szabadna megengedniük maguknak.
Az imént említett malőr ellenére a véleményem továbbra is változatlan a szériával kapcsolatban: a Sarah Jane kalandjai egy kincs, és nagyon kár, hogy ilyen váratlanul véget kellett, hogy érjen.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback