Halottak, akik köztünk járnak? Mint nagy Walking Dead, és Resident Evil rajongó úgy véltem, tudom, mire számíthatok a show-tól, aztán leesett az állam, mikor lépésről-lépésre döntötte meg minden prekoncepciómat a Visszajárók című gyöngyszem, amiből most debütált az amerikai verzió is. Karakterdráma igazi, francia módra!
A hegyvidéki kisváros évtizedek óta tragédiák színhelye: a korábbi gát elöntötte a várost és százakat ölt meg, egy iskolabusz beleszáguldott az új gátba és mindenki ott lelte halálát, sorozatgyilkos garázdálkodott a környéken, halálos baleset érte a vőlegényt az esküvőjének reggelén. A helyieknek ezekkel a szörnyűségekkel kell megbirkózniuk nap, mint nap, ám a helyzet megváltozik, mikor némely áldozat visszatér, és sem az azóta eltelt évek, sem pedig a halál nem hagyott rajtuk semmi nyomot. De nem csak a halál köti őket össze, hanem valami furcsa rejtély is lappang a városban, ami áramkimaradásokat, és a duzzasztóban lévő vízszint csökkenésével jár együtt. De vajon mit akarhat egy halott, ha nem tudja, hogy az?
Camille (Yara Pilartz) tizenöt évesen vesztette életét az autóbusz balesetben, és négy évvel később hazasétált az azóta elvált szüleihez, és ikertestvéréhez, Lénához (Jenna Thiam). Szülei rejtegeti Camille-t, ugyanis félnek a többiek gyászától, és saját kétségeikkel is hadakozniuk kell. A korábban halottnak hitt emberek feltámadása megbolygatja a kisvárost, a bolyongó lelkek nincsenek tisztában haláluk körülményeivel, és az azóta eltelt időt is nehezen emésztik meg, így mindig az ismerős helyeket, embereket keresik. Simon (Pierre Perrier), is így tért vissza, és fogalma sincs, hogy az azóta ismét frigyre lépő menyasszonya miért nem lakik ott, ahol korábban közösen éltek.
Az első évad összesen nyolc epizódot tartalmaz, és bizony az első három szinte már kínkeservesen lassú – ám ennek is megvolt a maga funkciója, hiszen ez által szépen és fokozatosan lehetett adagolni a nézők felé a történéseket. A tempó szépen, fokozatosan emelkedett, és egy nagyon szép ívet formált a fináléra, ami elsöprő erejűre sikeredett. Sajnálatos módon ez is cliffhanger, ám egy nagyon okosan és izgalmasan felépített darab.
A sorozat sok főszereplővel dolgozik, akiknek kapcsolata pontosan olyan bonyolult, mint a valódi életben. Nincs egy motiváció vagy tett sem, ami ne lenne mélyen emberi reakció. A színészek egytől-egyig nagyot alkotnak a sorozatban, de természetesen a visszatértek játéka az, ami viszi a prímet – le a kalappal a casting előtt! Talán Camille és Léna vannak a legkülönösebb helyzetben, hiszen egypetéjű ikrekként egyformának kéne lenniük, ám ez nem így van, és a most tizenkilenc éves Léna ezzel nem bír megbirkózni – ahogy azzal sem tudott, mikor meghalt a testvére. A másik különleges eset Victoré (Swann Nambotin), aki szótlanságával mindenkire a frászt hozza, ám gyermeki báját csakis az őt befogadó és védelmező Julie (Célline Salette) látja meg, aki a találkozástól fogva igazi anyatigrisként védelmezi a kisfiút.
A Visszajárók a bizonyíték rá, hogy az amerikai sorozatokkal nem csak az angolok képesek versenyre kelni, hanem a kontinens is tartogat még jócskán meglepetéseket. Hátborzongató show ez, ami egyszerre megnyugtatóan lassú, és félelmetesen húsba vágó, és mint minden valamire való feltámadó halottakról szóló sorozat, ez sem a halálról, hanem az életről szól.
A jó hírt pedig a végére hagytam: végre készül a sorozat folytatása is, amiben vagy fél évet ugrunk előre az időben!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
