A héten egy elég pimasz fillert sikerült összehozniuk az alkotóknak: filler, mert semmi új nem történt benne, vagy semmi olyan dolog, ami előre vitte volna a történetet, és pimasz, mert szó szerint alig akad bármi érdemleges az epizódban.
Ragnar, miután eltemette legjobb barátját, Athelstant, saját nyakába akasztotta annak keresztjét, így mindig vele lehet. Ezt Floki ki is szúrta, ám mégis örvendezik, hiszen az istenek meg fogják jutalmazni azért, amit tett. A viking horda immáron Párizs ellen vonul, és bizony a stratégiai megbeszélés nem könnyű dolog, hiszen olyan érdekellentétek vannak, amiket a felek nem könnyen felednek – különösen Lagertha és Kalf. De a nagy kincs reményében, azért mégis összefognak, hiszen Párizs csodáiról és gazdagságáról Athelstan már sokat mesélt. Az északi pogányok láttán a fallal körbevett városban eluralkodik a pánik, és kizárólag a hercegnő az, aki bármire hajlandó népéért, és ezt a jellemvonását, átveszi apja, a király is.
Wessexben is akad némi probléma – na, nem a letelepült északiakkal, hiszen azokat már korábban lemészárolták –, ugyanis Kwentrith hercegnő úgy döntött, a mellé adott tanácsadókat kivégezteti, és úgy anblokk meg akar szabadulni minden wessexi nyomástól, ám a herceg látogatása talán más irányba tereli őt. Kattegatban azonban Porunn az, akit kezd elhagyni a hite, és úgy dönt, inkább lemond gyermekéről, és férjéről, mintsem ilyen csúfon élje le velük az életét, ám Aslaug nem engedi hibás döntést hozni.
Gyakorlatilag Kwentrith-en kívül semmi érdemleges dolgot nem történt a mostani epizódban, ám ez az apróság is igencsak kiszámítható volt, tekintve a hercegnő észjárását és temperamentumát. Még mindig állítom, hogy kissé túlhúzták jellemét azzal, hogy ennyire férfifalónak és szex mániásnak állítják be őt, és ezt arra alapozták, hogy gyermekkorában molesztálták. Azt azonban el kell ismernem, hogy a hercegnő stílusa megkapó és figyelemreméltó, az akkori szabályoknak ellentmondó viselkedése, gúnyos és olykor szarkasztikus hangneme üdítően hat az amúgy igen vaskalapos angolszász kultúra ábrázolásában, a sorozatban. Viszont még mindig nem értem, hogy egy vikingekről szóló sorozatban miért kell nekem Wessex királyának taktikai ügyeit figyelemmel kísérnem – sokkal nagyobb lenne a hatás, ha ezeket, akkor tudnánk meg, mint a vikingek!
Porunn mindig is a bögyömben volt, ám amit most művel a lány, az egyszerűen irritáló. Persze megsérült, eltorzult az arca a harcban (amin ott sem kellett volna lenni, lévén, hogy alig kapott kiképzést, és még terhes is volt abban az időben), de ettől függetlenül egészséges, jól van, mégis mindenről le akar mondani, mert csúnya lett. Pedig Björn mindig érezteti vele, hogy mennyire szereti feleségét, és kislánya édesanyját, de Porunn csak azért is ellöki őt – könyörgöm, írják már ki a sorozatból!
A múlt héten a kedvenc karakterem megölte a másik kedvenc karakteremet – igen, ez kicsit szíven ütött –, ám Floki most olyan változáson megy keresztül, amit nem tudok mire vélni: vallási fanatizmusa már szinte az őrületbe kergeti, és ha szeretett Helgája is megijed tőle, akkor tényleg van ok az aggodalomra. És úgy különben is, mikor lett Floki ennyire vallásos – én minden epizódot láttam a sorozatból, de ez a változás szinte a semmiből bukkant fel és formálta át alapjaiban a karaktert, most pedig rá sem ismerek.
A Vikingek harmadik évada kezd kissé szétcsúszni: túl sok a helyszín, feleslegesen sok a nézőpont, és mégsem halad előre a történet. Remélem, a maradék három epizódban kicsit összeszedik magukat az északiak, mert a korábbiakhoz híven nagy, és epikus lezárást várok tőlük!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
