Minden nézőpont kérdése.
Sheldont és Leonardöt vendégelőadóként meghívják a Berkley egyetemre, ahová kocsival útnak is indulnak, ám olyan jó időt futnak, hogy úgy döntenek, ne kelljen a hotelszobájukra várniuk, tesznek egy kis kitérőt, és benéznek a Skywalker Ranch-re, George Lucas birtokára. Csakhogy Sheldonnak természetesen nem elég, hogy kívülről lássa a helyet. Eközben a többiek elmennek Mrs. Wolowitz házához, hogy előkészüljenek a tervezett garázsvásárra, amit azért rendeznek, hogy megszabaduljanak a nagy halom kacattól, ami felgyülemlett ott az évek alatt, mielőtt Howard és Bernadette beköltözne a házba. A házaspár azonban összeszólalkozik a garázsban álló, életnagyságú TARDIS-on, amitől Bernadette meg akar szabadulni, Howard viszont megtartana – sőt, kirakná a nappaliba. Végül úgy döntenek, a kérdésről szülessen döntés párbaj útján: a két bajnok Raj és Penny, a fegyvernem pedig ping-pong.
Ismét itt egy közepesen jó epizód, élhető ötletekkel és jó poénokkal, amiben viszont igazából semmi túlságosan emlékezetes nem történt.
A nyitójelenetben Sheldon különcsége dominál, ahogy előadja, miket visz magával egy táskába pakolva arra az esetre, ha valami idegen helyen kell elmennie vécére. Itt igazából semmi olyan nem történik, amit ne láttunk volna már Sheldontól, de azt hiszem a fizikus kattantsága valami olyan dolog, ami mindig is vicces lesz, nem mellesleg pedig a szcéna zárópoénja is ütött. A történet csak ezután válik kétfelé.
Sheldon és Leonard szála egészen üdítő: most az egyszer Sheldon alulmarad Leonarddel szemben, miközben a két pasi úgy oltja egymást és dolgozik össze felváltva, hogy nem érezzük, Leonard legszívesebben megölné lakótársát. A kitérő a Ranch-re teljesen spontán, bár a végkimenetelre azért lehetett számítani. A történetszál szintén jó kis poénokat kapott, többször is felnevettem, a legerősebb humorforrás pedig kétség kívül Sheldon és Leonard a szituációra adott, teljes egészében ellentétes reakciója volt – vagyis amíg Leonard esetében azért a józan ész dominál, addig Sheldon kattant, úgy, ahogy van, a helyzet csak súlyosbodik, amikor kedvencei közelébe kerül.
Történetszálukon viszont volt egy hatalmas baki: a Ranch-beli kalandjuk után ugyanis a srácok rögtön hazamentek, és még többször el is mondták, hogy milyen jó volt, ami „ma történt”. No, de mi van a vendégelőadással? Nem a hotelbe kellett volna menniük, miután kiengedték őket? Ha meg elmaradt az előadás, arról miért nem hallottunk? Kicsit úgy érzem, félúton a forgatókönyv írása közben az írók elfelejtették, hová is indultak eredetileg a srácok…
Howardék szála is egész jó volt. Amint feltűnt a színen a TARDIS, már egyértelmű volt, mi lesz a szál központi problémája, de ettől még ütött a sztori. Jó volt ez az egész ping-pong–csata, főleg a változó célokkal és bajnokokkal (valamint a játékhoz is sikerült meghozniuk a kedvemet. Valaki benne van egy kis ping-pongban?). Az, ahogy Howard és Bernadette finoman húzta egymás agyát, nagyon cuki volt, csak úgy, mint az adok-kapok a többiek közt, viszont Penny megint kicsit túl szenvtelen volt számomra. A végső megoldáson viszont jót mosolyogtam, főleg Sheldon és Amy reakciói miatt.
Nem ez lett a kedvenc epizódom, de azért jó volt – mondjuk lassan már kéne valami igazán nagy durranás.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
