Meredith még akkor is idegesítő, mikor éppen boldog és nem puffog, viszont mindenki más egészen cuki.
Derek visszatér a kórházba, és bár bizonygatja, megelégszik azzal, hogy húga alatt dolgozzon, Amelia kételkedik ebben. A kórházba érkezik – látogatóként, nem betegként – egy osztálynyi ötödikes, akiknek egyik kísérője megtetszik Stephanie-nek, aki amúgy már éppen kezdett ráfancsalodni az internetes társkeresésre. Azonban pont, ahogy a sürgősségit mutatják be a gyerekeknek, trauma érkezik: egy bankrablás során több rendőrt is meglőtt, ketten súlyos, egy pedig könnyebb sérüléssel kerül a kórházba. Hamarosan pedig megérkezik az egyik támadó – pontosabban a sofőr – is: egy tizenöt éves fiú.
Szóval Meredith végre boldog, és mosolyog össze-vissza, mivel visszatért a férje, és rendeződtek is köztük a dolgok, viszont nem tehetek róla, én így is folyton azt kívánom, bárcsak végre kiírnák a sorozatból. Egyszerűen képtelen vagyok megkedvelni, ami egy kvázi-főszereplő esetében azért már probléma. Derek azonban tényleg cuki volt, és újbóli megjelenése döbbentett csak rá, mennyire is hiányzott a karakter. A férfi végre rájött, mit is akar pontosan az életétől, és bár ez a paradigma-váltás kicsit talán hirtelen, azért nagyon szimpatikus. Csak remélem, nem teszi majd unalmassá a karaktert.
Attól a pillanattól kezdve, hogy megjelentek a gyerekek, attól rettegtem, hogy itt valami nagyon nagy baj lesz. Mondjuk kifelé menet felrobban az iskolabusz. Vagy hirtelen valamelyik agyvérzést kap. Vagy becsap egy meteorit a parkolóba, és mindenkit megöl, csak egy marad életben, akiért utána küzdhetnek az orvosok. Mindenkit megnyugtatok: semmi ilyen nem történt. A diákok története könnyed kis töltőanyag, minimális drámával, és az is pozitív véget ér. A gyerekeknél fontosabb volt az egyik kísérő és Stephanie kapcsolata, ami szintén kicsit humoros mellékszálként működött, és egész nagy csattanóval ért véget. Komolyan, mint egy rossz vicc.
Ha már a romantikus szálakat nézzük, azt hiszem, a sorozatnak megint kijár egy kis piros pont – bár nem nagyon foglalkoztat a téma, én is látom azt a tendenciát, miszerint a társadalom szereti elfelejteni, hogy igenis, vannak biszexuális emberek. Callie hozzáment egy nőhöz, és azóta is nőkkel randizott? Akkor ő bizony leszbikus, hiába jelentette ki egyszer nagyon régen a karakter, hogy neki bizony a csajok és a pasik is bejönnek. Erre reflektálva most feltűnt számára egy új lehetséges pár, aki bizony férfi. Még nem egész tiszta, hogy mi is lesz ennek a szálnak a sorsa, vagy hogy egyáltalán folytatják-e a sorozat készítői, mindenesetre a szándék megvan, és ezért jár a dicséret.
Az epizód központi problematikája a lövöldözés, és ezen a téren megint sikerült felhozni egy nagyon megosztó kérdést. Bocsánat, ez nem megy egészen spoiler nélkül: ha megvan rá a lehetőséged, hogy megmentsd annak az embernek az életét, aki a fiad halálért felel, vajon megteszed? És itt megint le a kalappal az írók előtt, ugyanis, ha össze is törték a nézők szívét az eseményekkel (talán kicsit feleslegesen is; kicsit úgy érzem, bizonyos pontokon már átestek a ló másik oldalára), a felmerülő kérdést minden lehetséges oldalról körbejárták.
A sorozat ismét hozta a szezonban megszokott, nem éppen egetverő, de azért szórakoztató színvonalat – volt itt humor és szívfájdalom vegyesen, némi karakterfejlődéssel körítve. Ha a széria nem is képes visszatalálni eredeti szintjére, azért örülök neki, hogy sikerült elhelyezkednie ezen a szinten.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.