Most megint volt Ra’s al Ghul, és a dolgok viszonylag gyorsan sötét lovagos fordulatot vettek, azzal a különbséggel, hogy Bruce Wayne személyazonosságát nem fedték fel az egész város előtt. Starling City vs. Oliver Queen – ebből hogy mászunk ki?
Az előző részben Maseo az Íjász képében megölte a polgármestert. A helyzet innen szinte egyetlen pillanat alatt rosszból még rosszabbra fordul – Lance körözést ad ki az Íjászra, ám, hála Ra’s al Ghulnak, nem sokára a kapucnis igazságosztó nevét is megtudja, és minden további nélkül bemondja a tévében. Starling City majd minden rendőre Olivert üldözi, aki nem lát más megoldást, mint hogy feladja magát.
Oliver majdnem-halála óta ez az első eset, ahol hőseinket úgy igazán megszorongatják. Próbálják elkapni Maseot, aztán megpróbálnak elmenekülni a rendőrök elől, de bármit tesznek, a hurok csak egyre szorosabb lesz. Ha valamit fel lehet róni a történetvezetésnek, az az, hogy mindez talán lassabban, kimértebben is bekövetkezhetett volna. Így egy kicsit elsietettnek tűnik az egész, habár nekem tetszett Oliver új taktikája: az igazság. Az epizód vége azonban látszólag rögtön le is csapja ezt az új irányvonalat, és sajnos nem túl meggyőzően teszi ezt. (Spoiler következik) Roy úgy akarja kimenteni Olivert a slamasztikából, hogy magára vállalja az Íjász szerepét. De ilyet láttunk már, legutóbb Diggle pont ezt csinálta. A rendőrség és Lance kapitány tényleg beveszik ugyanazt a trükköt másodszorra is? (Spoiler vége)
A rész sötét hangvételére rásegít, hogy Lance kapitány szemszögéből látjuk az eseményeket, és tulajdonképpen igaza van az Íjásszal kapcsolatban. Akarva akaratlanul Oliver okozta számos szerettének a halálát, veszélybe sodorta Starling Cityt, és másokat is arra inspirált, hogy a törvényt megkerülve kockáztassák az életüket. Így összefoglalva valóban nem hangzik túl jól, még akkor sem, ha mindeközben az Íjászt a legnagyobb jóindulat vezérelte. Az pedig továbbra sem tiszta számomra, miért nem fogadja el Ra’s al Ghul ajánlatát, véget vetve a Liga tombolásának a városban, hiszen utána azt csinálhatna a felkínált erőforrásokkal, amit akar.
Szórakoztató volt, de teljesen kilógott a részből Ray és Felicity drámája. Rayt meglövik a polgármester merénylete közben, és egy vérrög miatt az állapota válságos. Szerencsére akad a laborjában egy kísérlet nanotechnológiás injekció, ami elvileg képes lekicsinyíteni a rögöt, operáció és minden egyéb nélkül. Az Atom spin-off alapozását látjuk – a kicsinyíteni képes nanobotok Ray testébe kerülésével megvan a leendő szupererő forrása is –, de azért nem ártana, ha ennek ellenére kicsit szervesebb lenne a kapcsolat a két történet között.
Meglepő módon hasonló problémákkal küzd a flashback szál, ahol Oliver és Akio még mindig az A.R.G.U.S. elől menekül, és még mindig nem derült ki, mitől fordult Maseo a Ligához. Kezd hosszúra nyúlni ez a hajsza, már elég régóta nem tudtunk meg semmi lényegeset. Shado ikertestvérének feltűnése szintén elég feleslegesnek tűnik, nem sok funkciója van a történetben.
Mindent összevetve a Public Enemy hibái ellenére izgalmas epizód, aminek a végén joggal kérdezhetjük: ebből a gödörből hogyan mászik ki az Íjász csapata? Az évad végének közeledtével végre elmélyül a konfliktus, ahogy Ra’s al Ghul Oliver ellen fordítja a saját városát, és szerintem érdemes kivárni, milyen csata lesz ebből!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
