Térjünk rögtön a lénegre. Az eheti Flash epizódban Mark Hamill főgonoszt játszik és egy ponton ezt mondja: „I am your father.” (Vagyis: „Én vagyok az apád.”) Ezt csak annyival tudom kommentálni, hogy OMG.
Szóval Central Citynek van egy rangidős gonosztevője, még a régi időkből, aki Tricksternek nevezi magát (és akit a régi Flash sorozatban is Mark Hamill játszott). Polgári nevén James Jesse szerencsére börtönben van, ám akad egy másolója, aki a mesterhez hasonlóan bombákkal szereti felrázni a hangulatot.
Nehéz túljutni a tényen, hogy Mark Hamill visszatér régi szerepéhez, ráadásul eszméletlen szórakoztatóan csinálja – egyfajta Joker-Hannibal Lecter keveréket alkot, klasszikus képregényhangulatot idézve. A Flash alkotói hihetetlen szövegeket adtak a szájába, kezdve természetesen a legnagyobb magas labdával, amit el lehet képzelni, és amit olyan gyönyörűen le is csapott a sorozat, de nem ez volt az egyetlen popkult utalás a karaktertől. A korábbi, kissé komolyabb, akcióközpontúbb részek után a Flash emlékezteti a nézőt, hogy egyébként humora is van, méghozzá nem rossz.
Azért drámából sem volt hiány – így a Tricksters több hete az első igazán kiegyensúlyozott epizód –, Grant Gustin kapott feladatot bőven. Barry nem nagyon tud mit kezdnei a Wellsszel kapcsolatos gyanúval. Úgy kéne tennie, mintha mi sem történt volna, ám indulata itt-ott folyton a felszínre tör. Csak tetézi a bajt, hogy az apját elrabolják, így a két Trickster is komolyabb ellenségnek biznyul, mint amilyennek elsőre látszottak. Grant Gustin kifogástalanul mutatja be Barry minden oldalát: a vívódót, az agresszívat és persze az optimistát – mert végül azért kapunk párat abból a jellgzetes mosolyból, amit még Oliver Queen sem tud nem viszonozni. Az ilyen összetett részekben látszik meg igazán, mennyire jó karakter Barry Allen és hogy mennyire eltalálták őt Grant Gustinnal.
Mindezek mellett szinte eltörpül az a flashback szál, ami bemutatja, hogyan lett Eobard Thawne-ból Harrison Wells. A dolog elég rémisztő, de valahogy súlytalan is, mivel nem magyarázza meg Eobard későbbi viselkedését. Min változtat a tény, hogy (spolier) Thawne megölte az igazi Wellst és felvette az alakját? Ettől még nem tudtunk meg többet a motivációjáral, vagy a jövőről, ahonnan jön. (spoiler vége) Nem csak Mark Hamill Jokerbe oltott Hannibalja miatt tűnik haloványnak a történet ezen része, hanem azért, mert úgy tesz, mintha fefedne valami nagy titkot, pedig ez csak egy kis titok, ami maximum Eobard gonoszságát/elkeseredettségét és a helyzet tragikumát erősíti – azt is kell, de biztos, hogy így?
A flashback okozta hamis hangok azonban elhanyagolhatóak a Tricksters egyébként szuper története és kiegyensúlyozottsága mellett: volt dráma, humor, akció és Mark Hamill! Kicsit több lényeges informció és maximálisan elégedett leszek.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
