A készítők az évadzáráshoz, úgy tűnik, kinyitottak egy „hogyan fejezzünk be egy történetet” – típusú kézikönyvet. Nem lehet kifogásom: az összes szálat elvarrták, és mindent a feltételezett nézők feltételezett elvárásai szerint intéztek. Az összes epizódot azért izgultam végig, hogy ehhez hasonló jutalmazás–büntetés arányt láthassak, mégis hiányérzetem van: túl tiszta és egyszerű a lezárás. A cikk spoilereket tartalmaz!
Rendben van, hogy a gonoszoknak bűnhődniük kell, de miért tankönyvbe illő módon? A jók pedig elnyerik méltó jutalmukat – nem egy fél királyságot, de valami hasonlót, ugyanis Molly rendőrfőnök lesz. Ennek a fejleménynek kifejezetten örültem, mert nagyon irritált az érzelgős és tehetetlen Bill. Az utolsó következetlenség, amit láthatunk tőle, akkor történik, amikor Lestert elviszik a halott feleségéhez, akit ő maga küldött Lorne pisztolycsöve elé. Lester próbálja eljátszani, hogy mélyen, a hisztéria határáig menően felzaklatta a dolog, de nagyon ügyetlenül teszi. Meg akarja szerezni a repülőjegyeket a holttest kabátjának zsebéből, ezért megkérdezi a rendőröket, hogy „elbúcsúzhat”-e a testtől. Bill rögtön rávágja, hogy persze, Molly pedig ellenkezni próbál, mert nem szeretné, ha a férfi felforgatná a bűntény helyszínét. Győz a szakmaiatlan érzelgősség, szerencsére most utoljára, mert a rendőrfőnök nem bír elviselni ennyi szörnyűséget, és átadja a stafétabotot. Molly ehhez képest csak bosszankodik, amikor telefonon értesítik, hogy a második Mrs. Nygaard is gyilkosság áldozata lett, mégis érzelmileg ő a legfejlettebb a szereplők közül, csak épp el tudja választani ezt a munkájától.
Lester, miután látta, hogyan lőtte agyon a feleségét Lorne Malvo, tudja, hogy menekülnie kell, amilyen gyorsan csak lehet. Legalább is ez lenne a célszerű, ő viszont inkább alibit biztosít magának az estére: Molly apjának éttermében ücsörög, és nyolcszor elmondja neki, hogy éppen a feleségére vár. Kicsit sem gyanús. A rendőrveterán apa és nagyapa, Lou persze most is rögzít a fejében mindent, semmi sem kerüli el a figyelmét. Neki köszönhető, hogy ebben az epizódban mindenki Lorne-t keresi, ugyanis felismeri a régi, rossz minőségű kamerás felvételen azt a férfit, aki a napokban Lestert kereste az étteremben. A városkában kitör a pánik, mindenki a szörnyeteg gyilkost keresi, Lou pedig ezalatt Mollyék verandáján ül egy vadászpuskával, és várja, hogy szétlőhesse a fejét, ha eljönne a családjáért.
Lorne-nak esze ágában sincs mutogatni magát, de mivel a – nem túl szakértő – rendőrség és két FBI ügynök is őt keresi, nem egyszerű elrejtőznie. Az ügynököket könnyen csapdába csalja – sajnáltam is szegényeket –, Lesterrel viszont már nem ilyen egyszerű a dolga. Fordul a kocka, és most az üldözött várja medvecsapdával üldözőjét. Lorne, aki eddig is nagyon elővigyázatlan volt, mégis mindent megúszott, most egyszerűen belesétál a fémszerkezetbe, aztán törött lábbal vánszorog vissza a kunyhójába, ahol a családját féltő Gus már várja. Ez a második kritikus pont: a csapdába sétálást még elfogadom a könnyelműség jeleként, de azt már nehezen hiszem el, hogy Lorne ne figyelt volna arra, hogy követi-e valaki hazáig. A csodával határos megmenekülések ideje lejárt, és a záró epizód tanulsága: a jók mindig legyőzik a rosszat.
Az a bajom, hogy túl egyszerű ennyivel elintézni egy ilyen zseniálisan megalkotott karakter halálát. A gyilkos törött lábbal nem tud elszaladni ez igaz, de ha eddig is ilyen figyelmetlen lett volna, akkor már többszázszor meg kellett volna halnia a képernyőn. Van azonban valami eredeti is a halálában: Gus már belelőtt egy sorozatot, Lorne mégis fellélegzik, mintha elpusztíthatatlan lenne. Ez jó utalás arra, ami az egész évadban jellemezte, vagyis hogy senki sem tudja elkapni, megölni, és minden helyzetből sértetlenül került ki, viszont éppen ezért nem elég jó a befejezés, hiszen, ha eddig sérthetetlen volt, most hogyan bukhatott el ilyen egyszerűen? Némi vigaszt nyújt, hogy Lester halála érdekesebbre sikerült: szokás szerint éppen a saját bőrét menti gyáván, amikor ráfut egy vékony jegű tóra, és hiába kiabálnak utána a rendőrök, hogy nem biztonságos, inkább ezt, vagyis a halált választja, mint a börtönbüntetést. Nem tudtam eldönteni, hogy Lester ennyire biztos-e abban, hogy a jég meg fogja tartani, mert eddig is mindent megúszott, vagy pedig tudatosan rohan az öngyilkosságba. Az biztos, hogy „sorsszerű” az igazságszolgáltatás vele kapcsolatban. Mindent összevetve nem volt rossz a befejezés, csak azt sajnáltam, hogy Lorne ügyének lezárása ilyen tankönyvi példa-szerűre sikerült. A második évad feltehetően új negatív főszereplőket vonultat majd fel, de Billy Bob Thornton és Martin Freeman egyaránt emlékezetes alakítást nyújtottak.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
