Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem eddig az exterminator szóról mindig a rovarirtó szakember jutott eszembe – legalábbis az IZombie eheti részének megnézéséig még ez volt az álláspontom. Ez volt az a rész, ami most félretette humorának egy részét, és megmutatta nekünk, hogy a sorozat nem csak kis habos-babos feketehumort tartogat nekünk. Jöjjön hát a The Exterminatornak keresztelt harmadik rész.
Jelenleg ott vagyunk, hogy Liv Blaine-el való találkozása és „szövetsége” nagyjából addig tartott, amíg a fickó meg nem mutatta zombigyáros, vagy inkább zombi dealer oldalát, és ha eddig nem jöttünk rá az előző részből , akkor itt már biztosan tudjuk, hogy ő rosszfiú. De a hangsúly ismét csak Liv-en van, akinek valóban sokkoló élményt jelent megenni egy gyilkos (itt Hitman-ként hivatkoznak rá) agyát, minek hatására ő kezd, nos – eléggé szociopatákra jellemző dolgokat csinálni vagy mondani, dr. Ravi nem kis riadalmára.
Nos, a The Exterminator több szempontból is érdekes, és meglehetősen komolyabb hangvételű, mint elődei: legfőbb cselekményszála ugye Liv belső vívódása az elfogyasztott agyból fokozatosan belé szivárgó emlékek és érzések, amik hatására ő is kezd olyan fejjel és úgy gondolkodni, mint egy bérgyilkos. Blaine hozza a szokásos „kedves” alakját, de már rég tudjuk, hogy ez kicsit sem ő, és bizony nem sok jót várhatunk még attól sem, ha esetleg kezet akarna velünk fogni. Furcsa, bár kicsit sem haszontalan dolog volt még visszahozni Liv korábbi „riválisát” Marcyt (Aliza Vellani) – aki szintén élőholttá vált a buli után – akivel közösen tárgyalják a zombikkal kapcsolatos dolgokat. Érdekes volt Marcy szemszögéből is hallani a hajón történt eseményeket, és hát, ő sem járt jobban Liv-nél.
Belső harcok, szociopata, agyevő zombi, rivális, akiből zombi és barát lett – kell-e ennél jobb koncepció egy jó zombis sorozathoz? Ha tehetném, akkor egy kicsit a Shaun of the Deadhez hasonlítanám a két zombi lány kapcsolatát, azzal a picurka eltéréssel, hogy ő eleinte nem bírták a másikat, és hogy Shaunékkal ellentétben, itt mindketten élőholtakká váltak.
Mint az előző kettőt, ezt a részt is hozsannázom, mert itt most megmutatta nekünk a rendező és a színészek, hogy nem kell mindig humorosnak – vagy simán csak morbid humorosnak – lennie ennek a szériának, hanem bőven meg tud magának engedni némi komolyságot, ami nem is árt neki. Már alig várom a következő részt.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback