Ha van olyan, hogy ütős átvezető rész, akkor a Shonin az. Nem csak visszatekint az egész évadra, de számos új információval kavarja fel az állóvizet, tökéletesen előkészítve a terepet a finálénak. Vigyázat, a továbbiakban spoilerek következnek!
Cole és Ramse mindketten 1987-be kerülnek, Japánba, oda, ahol Goines megkaparintja a vírust. A dolog iróniája (és egyben utalás a filmre), hogy Goines eredetileg nem akarja megvenni a japánoktól a vírust hordozó emberdarabot, és pont Cole az, aki miatt érdeklődni kezd a dolog iránt. Ramse közben rátámad a barátjára, és vérfagyasztó módon habozás nélkül leszúrja Cole-t, amint lehetősége adódik rá. Ezután éveket tölt börtönben, és közben titokzatos leveleket kap. Amikor „készen áll”, kihozza őt Olivia (korábban „Striking Woman”), a magas férfi (a virágos gyilkos) és egy erősen szekta jellegű társaság tagja lesz. Mivel azt hiszi, megölte Cole-t, Ramse ezután azon dolgozik újdonsült bandájával, hogy biztosítsa: minden úgy történik, ahogy korábban, mivel így körbeér a ciklus és a jövő megmenekül.
Már elmondani is hajmeresztő: szóval végigpörgetjük az évad eseményeit, és kiderül, hogy minden azért történik úgy ahogy, mert Ramse „előre látja” az eseményeket és biztosítja a ciklus lezajlását. Paradoxon a javából, de ez még nem minden, hiszen nem tudni, Olivia hogyan és miért vette fel a kapcsolatot Ramse-vel – egy másik időutazó keze kell, hogy legyen a dologban. A tizenkettek eljöveteléről is szó esik, ám az említésen túl nem tudunk meg többet, tehát továbbra sem világos, mire utal a 12 Majom. Bár nagy leleplezés, hogy Ramse az a bizonyos Szemtanú, aki annyiszor előre látta, mit akar Cole, mégis a rész végén az embernek az az érzése, hogy még mindig nagyon keveset tud – ebben az esetben szerintem ez egyértelműen pozitívum.
Ahhoz képest, hogy Ramse állt a Shonin középpontjában, nem sikerült jobban kibontani a karaktert. Korábban sem volt túl szimpatikus, ráadásul az álláspontja is igen gyakran és igen könnyen változott például Cole küldetésével kapcsolatban, így azon szereplők egyike, akikkel nehéz együtt érezni. Ezen a héten sem mutatott nagy változást, pedig megöli a legjobb barátját, ott ragad a múltban, hosszú éveket tölt bezárva, aztán egy furcsa gyülekezetszerűség kiszabadítja, hogy bebiztosíthassák vele egy, az emberiséget megtizedelő járvány kitörését. Ezek közül bármelyik önmagában elég lenne ahhoz, hogy markáns változásokat indokoljon egy ember személyiségében, nemhogy az összes együtt. Ramse-nek azonban még egy halvány elmezavara sincs, ami elég kiábrándító.
Nem úgy Jennifer Goines, aki a szememben továbbra sem vesztette el a sorozat legjobb karaktere címet. Az előző epizódban vezetőként láthattuk, őrült volt, de egyben magabiztos is. Erős a kontraszt múltbéli énjével, aki kétségbeesetten próbál megfelelni az apjának. Ennek az érzékeny pontnak a segítségével tudja behálózni őt Olivia, és újabb kérdés, hogy vajon milyen szerepet szán neki.
Rövid, de meglepően erős jelenetei voltak Jonesnak, aki fatalista módon kitart az időgép és a bázis mellett, pedig a szerkezet kisült és utolsó információi szerint Cole haldoklik. Egy igen érdekes gondolatot is kifejt, miszerint nem a szülők formálják a gyerekeiket, hanem fordítva – egy időutazós sorozatban ez a kijelentés többszörösen igaz lehet.
A Shonin nem tökéletes persze, de mint az évadvégi finálé felvezetése, kifejezetten elegánsra sikerült. Áttekintette az eddig történteket, de egy olyan csavarral, ami nem csak váratlan meglepetés volt, de több új kérdést is felvetett. Vicces, hogy ezzel élvezhetőbb epizóddá vált, mint néhány hagyományos, történetközpontú rész az évad elejéből. Most pedig jöhet a végjáték!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
