A közvélemény egyértelműen a Chihirot tartja Miyazaki legnagyobb filmjének. Népszerűsége Japánban elsöpörte a Titanicét is, ami sokáig a legsikeresebb film volt a szigetországban. Kulturális beágyazottsága azonban nem gátolta meg, hogy a nyugatot szintén meghódítsa – ez azon kevés japán animációk egyike, amely Magyarországon is bekerült a mozikba.
Chihiro családjával együtt új városba költözik. A tízéves kislány nem repes a boldogságtól, hogy el kellett hagynia régi iskoláját és barátait. A hangulatán nem segít, hogy a ház felé menet szülei eltévednek, így a kis család egy elhagyatott városkában találja magát. Chihiro apja és anyja, a kislány tiltakozása ellenére, felfedezőútra indulnak a helyen, és találnak is egy éttermet, ahol bár nincs személyzet, a pult roskadásig van étellel. A felnőttek nekilátnak az evésnek, közben pedig szép lassan beesteledik. Chihiro legnagyobb rémületére a városka átalakul – szellemek jelennek meg mindenütt, és mire visszarohan szüleihez, azok disznóvá változtak. A kislányra ezután kemény feladat vár: munkába kell állnia a boszorkány, Yubaba fürdőházában, hogy megmentse magát és a szüleit.
A történet elképesztően gazdag, hiszen mindez még csak az eleje. Chihiro út közben megismerkedik Hakuval, a varázslótanonccal, akinek elvették a nevét, egy arctalan szellemmell, aki barátokra és otthonra vágyik, és így tovább. A történet hasonló elemekkel dolgozik, mint az Alice Csodaországban – Chihiro az emberi világból a japán népmesék kavalkádjába kerül. Folyók és hegyek istenei, maszkot viselő szellemek, beszélő állatok és alakváltók népesítik be Szellemországot, ahol a mágia is japán módra működik (pl.: a nevek és az azokat leíró karakterek meghatározó fontosságúak viselőjük számra). A tematika legalább annyira hozzájárul a film sikeréhez Japában, mint nyugaton – az előbbi esetében az ismerős mesevilág minden szempontból színes ábrázolása adja a Chihiro varázsát, az utóbbinál pedig pont az idegen kultúra autentikusan egzotikus mivolta.
Az Alice-hez hasonlóan a Chihiro középpontjában is egy kislány áll, és az, hogyan változtatják meg az átélt kalandok. Chihiro kezdetben nem épp szimpatikus gyerek – eleinte főleg duzzogni és hisztizni látjuk. A félős, nyavalygós kislány azonban a film végére megtanulja, milyen a kemény munka és milyen szeretni valakit, bátor és határozott lesz. A vándorló palota Sophie-jához hasonlóan nagy utat jár be, hiszen eleinte magán sem tud segíteni, végül viszont nem csak a szüleit, de például Hakut is megmenti.
A sokszínű történethez sokszínű animáció dukál, és ha valaki profi ebben, az Hayao Miyazaki és a Ghibli Stúdió. A Chihironak elképesztő látványvilága van mind karakterek, mind tájak és beállítások szintjén. A különböző istenek és szellemek a hagyományos japán stílus és a dinamikus, élénk animáció egyvelegei. A helyszínek nem kevésbé megkapóak – külön felhívnám a figyelmet a fürdőház virágoskertjére és a végeláthatatlan víztükör közepette futó vonatra. Az ilyen egyedi ábrázolásmód mellett a legjobb Disney rajzfilmek is egyszerűnek tűnnek.
A Chihiro Szellemországban alapmű, nem csak a japán animáció, vagy Miyazaki rajongóinak. A legtöbb Ghibli filmhez hasonlóan minden korosztály gond nélkül élvezheti, az pedig külön pluszpont, hogy a nagyszerű történet és kiváló animációs technika mellett a japán kultúrába is betekintést nyerhetünk általa.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback