Megvolt a Flash első időutazása: az előző rész végén újrakezdődött Barry napja, semmissé téve az előtte lévő, igen drámai eseménysorozatot. Most kiderül, mi és hogyan módosul az ugrás következtében.
Bár Wells figyelmezteti Barryt, hogy ne változtasson meg semmit, különben beláthatatlan következményekkel kell szembenéznie, a Flash ennek ellenére nem tudja megállni, hogy ne zárja idő előtt cellába Mardont. Ezzel persze megmenti Singh kapitányt, és a cunamit is megelőzi, az új eseménylánc azonban bizonyos szempontból rosszabb, mint az előző. Snart és társa, Mick visszatérnek, és ezúttal Snart húga, Lisa (Peyton List) is velük tart. Elrabolják Ciscot, és a testvérével zsarolják, hogy újra elkészíttessék vele a fegyvereiket. Közben Barry hiába remélte, hogy legalább a kapcsolata Irisszal ugyanúgy rendeződik, mint az előző idővonalon – a dolognak siralmas vége lesz, és hősünk két szék között a pad alá esik.
Annyival többet tudtunk meg az idővonal működéséről ebben a részben, hogy egyfajta karma jellege van. Ha meg is akadályozol valamit, az előbb-utóbb, valamilyen formában bekövetkezik, más, vagy rosszabb módon, mint azelőtt. Az persze nézőpont kérdése, mi a rosszabb – Cisco például nem hal meg, de ki tudja, mibe kerül majd, hogy Snart vidám kis csapata új fegyvereket kapott. Kérdéses, hogy ezek után mennyire lehet nyugodt szívvel visszautazni az időben, és például megmenteni Nora Allent. Ha nem tudnánk, hogy Dr. Wells szándékai nem tiszták, vele lehetne a leginkább egyetérteni – nem jó az idővel játszani. Érdekes kérdés, hogy vajon az ő jelenléte mit és hogyan változtatott meg.
Mardon még az előző epizódhoz képest is kevés műsoridőt kapott, volt viszont helyette Snart és Mick. A páros még mindig nagyszerű, minden megjelenésük feldobja a sorozatot, ráadásul Lisa jól passzolt a csapatba. Az egyetlen, ám annál nagyobb probléma az aranyfegyver volt. Mert ugye Snart pisztolya jeget lő, Mické tüzet és Lisáé, elképesztően ide nem illő módon, aranyat. Miféle ötlet ez? Az a legkisebb baj, hogy semmi köze a képregényhez. Ennél sokkal súlyosabb, hogy szinte semmi értelme. Az egyik verzió, hogy tényleg aranyat lő valahogy – akkor minek rabolni? És miért nem csinál Cisco otthonra is párat? A másik verzió, hogy csak valami aranyszínű cuccot lő – de miért? Ha már nem jön be új fegyvernem, legalább lenne valami kapcsolat a másik kettővel. Emellett a végjáték is furcsa volt, messze nem annyira ütős, mint a múlt héten.
Habár az előző rész szépen építkezett, és izgalmas csúcspontra jutott, mégis van, amiért nem kár. Például a romantikázás Irisszal – bár attól tartok, ezt a problémát csak elnapoltuk –, az viszont elég váratlanul jött, hogy Lina ilyen gyorsan és ilyen simán kiszállt a dologból. Úgy tűnik, a Flash szerelmi életében random történnek az események, időutazás ide vagy oda.
Ami igazán jó volt a Rogue Time-ban, az a sok apró visszautalás a korábbi idővonalra, és Cisco. Ezen héten végre megismerhettük a családot, azon belül is Dante Ramont (Nicholas Gonzalez). A testvérpár dinamikája szépen fel volt vázolva – egyszerűen, mégis érthetően és átérezhetően. Megvolt az Out of Time nagy jelenetének párja is, Cisco és Dr. Wells között, ám ezúttal tükörképesen játszódott le, vagyis pont, hogy pozitív kicsengése volt (és nem halt meg senki).
Mindent összevetve azért fáj a szívem a nagy leleplezésért, amit most elfelejthetünk egy időre. A Rogue Time egész jól tudott kapcsolatot teremteni az előző epizóddal, de azért voltak légből kapottnak tűnő momentumok (nevezetesen Snarték feltűnése, Linda eltűnése, és az aranyfegyver). Az időutazás témaköre ezzel biztos nincs lezárva – hogy ez jó, vagy rossz hír, azt innen nehéz megmondani.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
