Eltelt egy év, és mindenki felvett valamilyen új szerepet: Molly anya, Gus postás, Lester sikeres biztosító és férj, Lorne pedig… fogorvos? A hidegvérű gyilkos nem csak új ál–életet és ál–identitást vett magára, hanem tökéletesen illeszkedik a gazdag orvosok menő környezetébe is. Az idill viszont nem tart sokáig, hála Lester béna értetlenségének. A cikk spoilereket tartalmaz!
Lorne Malvo a legnagyobb rejtély a sorozatban: nem tudjuk, honnan jött, ki volt a megbízója, milyen céllal gyilkol embereket (ártatlanokat is), a személyisége pedig pszichiáterek rémálma lehetne. Az a fajta ember ő, aki a szomszédunk, a munkatársunk, sőt, a lelkészünk vagy a fogorvosunk is lehet. A legszívélyesebb, legnormálisabb ember, akiről azt gondoljuk, szívesen átvennénk a helyét, valójában egy csúcsragadozó, aki nem csak kis halakra vadászik, de a tonhalat is lenyelné egészben – és még akkor sem kapnák el.
Eddig sem értettem, miért olyan nehéz Lorne nyomára bukkanni. Egy sima nyomozós sorozatban a moteltulajdonos nő bejelentése alapján már rég elkapták volna a jófiú és jólány rendőrök, a Fargoban viszont valami ijesztően felborult: a rendőrség kezében semmilyen hatalom nincs, és Molly kivételével tele van tehetségtelen, ügyetlen és körülményes figurákkal. Gus szeretnivaló, de nem való rendőrnek, Molly főnöke pedig felelős pozícióban tett tönkre minden lehetőséget az ügy felderítésére. A két FBI ügynök sem éppen a hollywoodból ismert rátermett, rendíthetetlen erkölcsű hímideál, hanem két nagyon is emberi figura, ahogy a sorozatban mindenki más, kivéve Malvot – neki viszont lehet, hogy az adja ezt a „természetfölötti” hatalmat, hogy kívül áll az emberi korlátokon.
Amikor a liftjelenetben eldől a sztori további menete, Lorne arcán a vágyakozást láthatjuk az újabb értelmetlen gyilkolás iránt – vagy talán nem is értelmetlen, mivel ez a ragadozó élvezettel öl. Egy pillanat alatt leveti tökéletes álcáját, mint aki csak az ON–gomb felkattintására várt, Lester pedig naivan megtette ezt, amikor igennel válaszolt arra, hogy ismerniük kell–e egymást. A nagymenő biztosítási ügynök semmit sem változott, és fenntartom, hogy még mindig sokkal visszataszítóbb számomra, mint Lorne karaktere, aki pszichopata, vagyis ragadozó, akit a természete irányít.
Tévedtem Lesterrel kapcsolatban, amikor azt írtam, ő is pszichopata. Talán tényleg hiányzik belőle valami – sőt biztos –, mivel most is hidegvérrel gyilkol, amikor beküldi a feleségét maga helyett, hogy Lorne őt ölje meg. Lesterem hidegvérű, és nem áll kívül az erkölcsi határokon, hanem inkább élvezi, hogy felrúghatja azokat. Korábban írtam, hogy a feleség megölése után mintha bűntudata lett volna, és ez összefér azzal, hogy a kezdeti rémület után szándékosan kereste a romboló cselekedeteket. Szerintem ő az a típusú karakter, aki iránt zsigerből megvetést és utálatot érez a legjószívűbb néző is: nem élvezetből, nem is ösztönből gyilkol és követ el súlyos, megbocsáthatatlan bűnöket – például az öccse és az ő családja ellen –, hanem gyávaságból és önzőségből. Olyan, mint egy utcára vetett kutya, aki a többi sorstársa megmarásával és megölésével akar alfahímmé válni.
Molly új, boldog családja is veszélyben van: ebben az epizódban éppen csak elkerülték egymást Lorne-nal, és ez az epizód legfeszültebb jelenete volt számomra, ami alatt végig azt ismételtem magamban, hogy „Molly, ne menj be az apád éttermébe, Molly, nehogy eszedbe jusson bemenni az étterembe!!!” Az idillnek vége, a gyilkos visszatért, és most azzal a céllal, hogy kicsináljon mindenkit, aki bármit is tud róla. Erre utal az FBI ügynök találós kérdése, és egyben az epizód címe: hogyan juttathat át a folyón az ember egyszerre egy káposztát, egy nyulat és egy rókát egyszerre. A válasz egyszerű: a káposztát megeteti a nyúllal, a nyulat pedig a rókával. Csak a legerősebb maradhat életben, és Lorne nem fél megenni az összes nyulat és káposztát.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.