A szünet előtti erős cliffhanger után, a Flash-hez hasonlóan az Arrow visszatérése sem zökkenőmentes. Nagy adag karakterdrámát kaptunk ezen a héten, aminek egy része a sorozattól megszokott mély és átélhető konfliktusra épült, más része viszont jócskán hagyott kívánnivalót maga után.
Ra’s al Ghul felajánlja Olivernek, hogy vegye át a helyét, ezzel együtt megmutatja, mivel járna a pozíció – kifogyhatatlan erőforrások, óriási hadsereg, gyógyító/hosszú életet adó víz. Jóindulata jeléül szabadon bocsátja Diggle-t, sőt, még Malcolmot is, elengedve az adósságokat, hogy az Íjász békében átgondolhassa az ajánlatot. Persze mindenki szerint nemet kéne mondania, de az elmúlt, nem túl sikeres két évre visszatekintve Oliver nem olyan biztos magában. Persze, ha a Démon Feje ajánlatot tesz az embernek, számítani lehet egy-két buktatóra az apró betűs részben.
A The Offer szép párhuzamot állít fel az évad korábbi részeivel. Amíg az Íjász csapat úgy tudta, Oliver halott, újra kellett gondolniuk, hogy miért is teszik, amit tesznek – most magán Oliveren a sor. A dilemma elég komoly: Ra’s al Ghulként bármit meg lehetne parancsolni az Árnyak Ligájának, akár azt is, hogy ne öljenek többet, ráadásul nem csak egyetlen városban lehetne küzdeni a bűn ellen. Teljesen jogos Oliver kiábrándultsága is, hiszen két éve kezdte a törvényen kívüli életet és ez idő alatt sok szerette meghalt, Starling Cityben pedig nem csökkent látványosan a bűnözés (sőt, egyes támadásokat pont miatta kellett a városnak elszenvednie). Miért érdemes hát Íjásznak lenni?
A kérdés tehát nagyon jó, a választ viszont annál haloványabban adta meg a sorozat. A csapat egy teljesen átlagos gonosztevővel küzd meg, ráadásul nem túl sikeresen, mivel jó pár rendőr áldozatul esik a harcban. A korábban megszokottakhoz képest viszont Oliver most elég lazán veszi, hogy egy maroknyi embert az orra előtt öltek le, mi több, ez az a küzdelem, ami rádöbbenti, miért jó Íjásznak lenni. Nem csak nekem furcsa, ugye? Részemről mindez inkább alátámasztotta Ra’s érveit, és nem igazán látom át, miért éri meg elutasítani az ajánlatot – ha valakinek vannak jó érvei, ne habozzon kommentben megosztani őket!
Ami viszont a lányokat illeti, majdnem maximum pontszám jár nekik ezen a héten. Thea érzelmei néha kissé random módon hullámoznak, de az elég valósághű, hogy lassan kezd szétesni a személyisége, hiszen pár hónap alatt teljesen új világba csöppent – ráadásul ez a világ nem valami szép –, így érthető, hogy gondjai vannak az események feldolgozásával. Laurel ehhez képest ismerős helyzetben találja magát, ahogy próbálja kiengesztelni az apját. Elég súlyos a konfliktus, és biztos nem lesz könnyű a feloldása. Nyssa hasonlóan kemény időszakot él át a saját apjával, így neki és Laurelnek egyre több kapcsolódási pontja van. Kettejük barátsága, amellett, hogy badass és imádom, hasznos lehet a jövőre nézve – a Kanárira ráfér a kiképzés. És nem hagyhatjuk ki Felicityt sem a sorból: én továbbra is Raynek szurkolok, mert nagyon jók együtt, és a mostani részben mintha Oliverrel is sikerült volna visszaépíteni egy normális, baráti viszonyt. A Flash eheti romantikus krízise után kifejezetten jól esett Felicity érett viselkedése a témában.
A központi konfliktus mindezek mellett marad Ra’s al Ghul – nagy valószínűséggel mégis ő lesz a harmadik évad fináléjának főellensége. Bár Oliver döntése mondhatni semennyire sem lett megalapozva, a kocka most már el van vetve. Nagy kár, hogy pont a legfontosabb kérdésben volt hanyag a The Offer, mert az összes többi konfliktus a szokásos módon, nagyszerűen működött.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
