A sorozat minősége szinte évadról évadra romlott, ennek pedig legékesebb példája a negyedik – de hála az égnek ez egyben az utolsó is. A szokásostól eltérően most a kezdés sem bizonyult erősnek, kizárólag az utolsó epizód tudott kiemelkedőt nyújtani – bár annak ál-művészi voltába erősen bele lehet kötni.
VIII. Henrik (Jonathan Rhys Myers) legújabb házassága Katherine Parrral (Joely Richardson) – szám szerint a hatodik – már egy sokkal letisztultabb és békésebb kapcsolat, de ez abból is adódik, hogy a király már nem az a fiatal férfi, mint korábban volt. Henrik fekélye a lábán folyamatosan kiújul, és ezzel minduntalan veszélyezteti az uralkodó életét – volt rá példa, hogy Suffolk hercege (Henry Cavill) adott utasítást egy durvább beavatkozásra. Az angol király gyengeségét már az udvarban, és persze azon túl is érzékelik, ennek ékes példája az egyetlen fiú utód, Edward herceg (Jake Hathaway) feletti gyámsági harcok. Mindenki maga szeretné szárnyai alá venni az ekkor még kicsi Edwardot, hogy aztán a gyermek vállain állva magas pozíciót tölthessenek be. De ebbe azért bőven beleszólnak majd a hercegnők, Mária (Sarah Bolger) és Erzsébet (Laoise Murray) is, akik az őket ért csapások alatt megedződtek.
A király, hogy megerősítse Anglia nemzetközi pozícióját, a spanyol királlyal közösen háborút indít a franciákkal szemben, ám a harcok korántsem haladnak olyan gyorsan, mint azt szeretné, erre pedig dühében hibás taktikai és katonai lépéseket erőltet alattvalóira. És ekkor döbben csak rá, mennyire is hiányoznak neki korábbi „barátai”, Morus Tamás (Jeremy Northam) és Cromwell (James Frain), akiket persze ő maga öletett meg. Suffolk hercegének vezetésével sem haladnak megfelelően a francia hadjáratok, ám az ekkor már szintén nem ifjú Charlest egy másik dolog foglalkoztatja: egy francia nő, aki a harcokban jeleskedett, és ők ketten bizony egymásba is szerettek.
Ugyan az vonatkozik a negyedik évadra, mint a harmadikra, itt is sok kiváló lehetőség volt az alkotók kezében, de szinte meg sem próbáltak velük élni, ehelyett megint előhozták a szex kártyát, és az újonnan behozott szereplők hozzájárulása a sorozathoz ki is merült ebben. Henrik betegsége már korábban is felbukkant, ám a legelső alkalommal szinte semmilyen megalapozást sem kapott, sőt, a nászéjszakája előtt meg is próbálta eltüntetni – hisz természetesen egy nő sem venne észre egy kéttenyérnyi nagyságú sebhelyet egy férfi külső combján.
Suffolk hercege már a kezdetektől a bögyömben van, de amit az utolsó évadban művelt az tökéletesen megmutatta, hogy miért nem kedveltem. Amit ő és a francia hölgy levágtak nagy szerelem címen botrányosan lapos és teljese mértékig hiteltelen – amúgy meg ezt hívják Stockholm-szindrómának.
De hogy valami pozitívumot is mondjak, végre az alkotók rájöttek, hogy érdemes előretolni a női karaktereket, hiszen Máriában és Erzsébetben megannyi lehetőség rejlik, és bizony a két színésznő tökéletes hozták a királyi fenséget. Aki kicsit is jártas a történelemben tudja, hogy Erzsébet az az Erzsébet, aki az angolok aranykorát hozza el, így számomra nagyon pozitív volt látni, hogy a nagy királynő hol is kezdte pályafutását, és milyen szörnyűségeken ment keresztül, hogy az legyen aki.
A Tudorok számomra egy nagy csalódás, és nem csak azért, mert a két kedvenc karakteremet egy az egyben kinyírták benne, hanem mert minden nagy lehetőséget elpuskáztak és a végére már egy brazil szappanopera szintjére süllyesztették ezt a jobb napokat is látott történelmi drámát. Michael Hirst, a sorozat atyja azonban tanult hibáiból, és a Vikingsben már sokkal inkább koncentrál a politikai és társadalmi körképre, és csak mellesleg kerül bele szerelmi szál.
Szerző

-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!