Az előző, mellékszereplőre fókuszáló epizód után egy elég érdekes részt kaptunk ezen a héten. Akcióból most is kevés jutott, drámából viszont adódott bőven, leginkább karakter szinten, ráadásul főhősünk két olyan szereplőhöz is közelebb kerül, akik közül az egyiken én már a széria kezdete óta rajta tartottam a szememet.
Betsy (Julie Ann Emery) és Craig (Jeremy Shamos) Kettleman nyaka körül nagyon szorul a hurok. Múltkori akciójuk után az adócsalóknak sikerült még jobban felhívniuk magukra a rendőrség figyelmét, és a házaspár immáron kétségbeesetten próbálja elkerülni a börtönbe jutást. Ügyüket Jimmy (Bob Odenkirk) jó barátja, Kim Wexler (Rhea Seehorn) kapja, aki mindent megtesz, hogy az eredeti, harminc évre szóló börtönbüntetést a lehető legkisebbre csökkentse. Végül a következő ajánlatot kínálja Kettlemanéknek: Craig bevallja, hogy bűnös, leül tizenhat hónapot, nagyjából másfél milliót visszafizet az elcsalt pénzből, és két év múlva gyakorlatilag tiszta lappal folytathatja az életét. Az ügyfeleknek azonban – leginkább a feleségnek – nem tetszik ez az egyébként rendkívül kedvező megoldás, és felháborodottan hagyják faképnél Kimet. Kihez fordulnak ezután? Természetesen Jimmyhez, akivel már van egyfajta „közös múltjuk”, és nála is bepróbálkoznak, ám neki sincs könnyebb dolga, mint kolléganőjének, főleg még az anno elfogadott kenőpénz miatt.
Az első ember, akivel szorosabbra fűződik Jimmy kapcsolata, az Kim Wexler. Eddig is sejthettük, hogy ők ketten elég régóta ismerik egymást, viszont szépen lassan kezdenek olyan apróságok felszínre törni, amik alapján át is érezhetjük barátságuk mélységét. Például Jimmy mindig kér egy slukkot Kim cigijéből, amikor ideges, kiderül, hogy Kim egyre kevésbé érzi jól magát Hamlin cégénél, Jimmy próbálja meggyőzni, hogy ő is kezdjen magánpraxisba, aztán ott vannak még a mellékes, ám annál fontosabb megjegyzések – egyre több ilyen nüanszot tudunk elcsípni a beszélgetéseikből, ebből az is látszik, mennyire kidolgozott a két jellem, na, meg, hogy milyen jól passzolnak egymáshoz. Azért meg külön piros pont jár az alkotóknak, hogy nem erőltetik köztük a romantikát!
Aztán Jimmy karakterfejlődésében is történt egy érdekes csavar. Múltkor a szín teóriát boncolgatva megemlítettem, hogy a fiatalabbik McGill immáron tetőtől-talpig fehér öltönyben járja Albuquerque-t az idős embereket szolgálva, ami már-már angyali személyiségjegyekről árulkodik. Ugyanakkor tudjuk, hogy Saul Goodman inkább farkas, mint bárány, és azt is láthattuk már, hogy Jimmy McGill sem éppen egy szent. A Bingoban viszont ismét olyan szintű önfeláldozásról tett tanúbizonyságot, mint például a Heroban, amikor megmentette a több méter magasról lógó férfit. Ezek után nem csoda, hogy ez a férfi teljesen összezavarja a nézők morális érzékét.
Mike Ehrmantraut (Jonathan Banks) is újból komoly szerepet kapott Jimmy sztorijában, hiszen a két férfi ismét együtt dolgozott, és ez a közös munka már nagyban hasonlít arra, amit később Mike és Saul végez majd. Ebből sajnos túl sokat nem láthattunk, a kíváncsiságunkat azonban felébresztette. A kérdés az, mi jöhet még ezek után? A válaszom az, hogy szinte bármi.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback