Oldal kiválasztása

lázadó2

Tulajdonképpen jó, ha egy történetben vannak visszatérő elemek – ám ha ez azt jelenti, hogy ciklikusan váltakoznak a logikátlan és az önmarcangoló jelenetek, ott akkor azért már baj van.

Miután kicsusszantak Jeanine (Kate Winslet) karmai közül, Tris (Shailene Woodley), Négyes (Theo James), Peter (Miles Teller), Caleb (Ansel Elgort) és Négyes apja (Tony Goldwyn) a Barátságosaknál keresett menedéket. A csoport vezetője, Johanna (Octavia Spencer) ideiglenesen be is fogadta őket, ám mikor a Bátrak a Műveltekhez pártolt frakciója Eric (Jai Courtney) és Max (Mekhi Phifer) vezetésével a szökevények után kutatva megrohanja a Barátságosokat, Triséknek Peter árulása miatt menekülnie kell. Egy csoportnélküliekkel teli vonaton el is jutnak a város szélére, ahol egy rögtönzött bázison nem mással futnak össze, mint Négyes anyjával, Evelynnel (Naomi Watts), aki háborúra készül a csoportok ellen. Időközben a városban Jeanine megszerez egy rejtélyes dobozt Trisék lerombolt házából, rajta mind az öt csoport jelével – a Műveltek vezetőjének állítása szerint a doboz az alapítók üzenetét rejti, csakhogy kinyitásához egy Elfajzottra van szükség.

lázadó1

Igazából annyi baj volt ezzel a filmmel, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Míg az első részre még azt tudtam mondani, hogy amíg nem gondol bele túlságosan az ember, működik a sztori (de amint kicsit elgondolkodik rajta, a háttérvilág rögtön összezuhan), addig most, a második részben már kiszúrják a szemünket a logikátlanságok. Míg A beavatottban úgy tűnt, mintha  a csoportok, bár alapvetően különállók, együtt, kooperálva dolgoznak, most inkább úgy látszott, mintha teljesen különálló entitásokról lenne szó, amik közt alig van kommunikáció. Így bújhattak el például Trisék a Barátságosaknál (amúgy azon kívül, hogy a Barátságosak földművesek, az Önfeláldozók meg a városban vannak, elmagyarázná nekem valaki, mi a különbség a két csoport közt?), hiszen, úgy tűnik, nincs igazán csoportokon átívelő rendfenntartás.

Ehhez tartozik még talán, hogy bár az előző részben úgy állították be, hogy a Bátrak – akik mostanra ugye kétfelé szakadtak: egy banda Jeanine-ékkal tart, míg a másik Trisék érkezéséig lazán lófrál – a rendfenntartók, addig most azt láthattuk, hogy például az Őszintéknél is van egy fegyveres „alosztály” – akkor hogy is van ez, kérem szépen?

lázadó5

Ennél még durvább a csoportok értelmezése: az első részben, a beosztáson úgy tűnt, hogy semmi más nem határozza meg azt, hogy ki milyen csoportba illik, csak az, hogy egy szimulációs kísérletben adott szituációra milyen pszichológiai reakciót mutat. Egyszerűbben: tavaly még úgy tűnt, a csoportba való tartozást a pszichológia határozza meg – és, szeretném jelezni, már akkor is kijelentették, hogy attól, hogy te mondjuk a teszt szerint A csoportba tartozol, ha akarod, mehetsz a B-be. Ehhez képest most a csoportrendszer alapjául egyértelműen a genetikát jelölték meg, amit meg már végképp nem értek.

Sajnos a sztoriban több helyen is feltűnnek még ilyen banális logikai buktatók, ugyanis egy csomó minden – gyakorlatilag a karakterek az adott szituációra való legalapvetőbb reakcióit leszámítva minden – nem azért történik, mert úgy kell történnie, mert úgy logikus, hanem mert egyszerűen így kényelmes. Össze sem tudom számolni, hányszor súgtunk össze Catleennel a film alatt, megtárgyalva, hogy itt éppen mi lett volna a logikus, kézenfekvő lépés. Aztán egy idő után feladtuk, és a témát lezártuk annyival, hogy ahhoz, hogy valaminek a logikájában hiba legyen, ahhoz előbb kell, hogy annak legyen egyáltalán logikája.

24097.cr2

Ami a szereplőket illeti, Tris követi a „nagy” előd, Bella példáját, és éppen annyira lapos, jellemtelen, és csakis a kötelező reakciókat hozza, hogy kvázi mindenki azonosulhasson vele – mondjuk azt elismerem, hogy önmarcangolása valamilyen szinten jogos, csak hát egy idő után besokall tőle az ember. Shailene Woodleyt, bár a Csillagainkban a hibában például brillírozott, itt néha egészen fájdalmas nézni, főleg mikor nagyon drámai akar lenni – és emiatt azon jelenetei már inkább kínosak. Négyes is elég lapos, de ő legalább próbálkozik, akkor is, ha ez nem igazán jön neki össze, Caleb jellemének összetettsége pedig kimerül abban, hogy félúton valahol elhagyja a gerincét. Peter viszont egy üde színfolt a filmben, az egyetlen igazán szórakoztató karakter, kellemes pofátlanságával, kis szemétkedésével és szellemes soraival. Uriah-t (Keiynan Lonsdale) is bírtam, egészen meglepő módon, hiszen a srác nem kapott túl sok játékidőt, ám a többiek, főleg a fiatalabb korosztály, nagyon háttérbe szorult.

Az idősebbeket pedig sajnáltam – mert tudom én, hogy van az a pénz, amiért korpás az ember haja, de akkor is, van abban valami szomorú, mikor olyan nagy színészek, mint Kate Winslet, Octavia Spencer és Naomi Watts, akik azért már letettek valamit az asztalra, ilyen, ne szépítsük, gagyin megírt filmekben kénytelenek szerepet vállalni. Ez mondjuk valamilyen szinten igaz Shailene Woodleyre és Miles Tellerre is, akik szintén megmutatták már, hogy tudnak, ha akarnak.

lázadó4

Amire azonban nem lehet panasz, az a látványvilág és a CGI. Mi a filmet IMAX 3D-ben láttuk, aminek hála a képi világ tényleges egészen lehengerlő volt – engem főleg a vége felé fogott meg egy jelenet, mikor a kamera végigment egy menetelő emberekkel teli, szélesebb árok fölött, mikor is a kameramozgásnak hála teljesen olyan érzésem volt, mintha ott repülnék Chicago fölött. Viszont ez a vizualitás valamilyen szinten a sztori rovására is megy, hiszen hatalmas teret kapott az, hogy az effektek jól nézzenek ki, és így bizony néha az alkotók túlestek a ló másik oldalára, és a kis mennyiségben nagyon szép CGI hirtelen fájdalmasan giccses lett. De a látványtervezők előtt azért le a kalappal.

A lázadó tulajdonképpen nem más, mint egy nagyon drága, nagyon jó marketinggel megtámogatott, (legalábbis névlegesen) nagyon jó színészgárdát felsorakoztató, nagyon buta film. A címben az Éhezők Viadala agyhalott kistestvérének neveztem, bár lehet, a „Transformers 4 csajos-disztópikus verziója” jobban illene rá.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.