Oldal kiválasztása

A beavatott című film bejött, egy érdekes világot tárt elém, ami kicsit disztópikus, kicsit koppintás, de voltak benne apróságok, amiket lehetett szeretni. A lázadó azonban pont ezeket az apró és kedves momentumokat irtotta ki, tett a helyére feleslegesen látványos jeleneteket, ezáltal egy egészen logikátlan katyvasszá állt össze.

lazado.5

Tris (Shailene Woodley), Négyes (Theo James), Peter (miles Teller) és Tris testvére, Caleb (Ansel Elgort) sikeresen elillannak üldözőik elől és a Barátságosaknál kapnak védelmet, ahol lassan kezdenek beolvadni a környezetbe. Ám Trist nem hagyják nyugodni démonai, és Peter igen bunkó mondatára kiborul, és majdnem elvágja a srác torkát, amire a Barátságosak vezetője, Johanna (Octavia Spencer) ultimátumot ad, hogy lassan ideje lenne távoznia négyüknek.

A Műveltek vezetője, Jeanine (Kate Winslet) sikeresen kimosta magát az Önzetleneket ért támadásból, és az egészet rákente a Bátrakra, de legfőképpen Trisre és Négyesre, akiket immáron szökevényként kezel mindenki. Viszont azt csak Jeanine tudja, hogy Tris szüleinek házában megtalálták a rejtélyes modult, ami az alapítók kétszáz éves üzenetét tartalmazza, ám ennek kinyitásához egy elfajzott kell. Jeanine a legjobb embereit, Ericet (Jai Courtney) és Maxot (Mekhi Phifer) küldi ki az elfajzottak, illetve a szökevények begyűjtésére. Csakhogy ehhez Triséknek, és mind a régi, mind az új barátaiknak is lesz egy-két szava.

lazado.3

Azért egészen szépen sikerült összeszednem a sztori nagyvonalát, de senki se higgye egy percig se, hogy ez ilyen egységes, logikailag korrekt kohéziót képvisel. A lázadó pár percenként darabjaira hullik, majd ezek az apró darabok ismételten darabjaira hullanak, és így tovább, aztán a film végére már csak a szemét marad, amit meg nem hajlandó senki elsöpörni. Nehéz használnom rá a logikátlan kifejezést, mert ahhoz legalább nyomokban kéne tartalmaznia a logikát. Egyszerűen a történet és annak minden szegmense önmagának mond ellent, ám ezt sem következetesen teszi.

Korábban az volt az alaptétel, hogy a csoportok ugyan valamennyire az egyén szelleméből erednek, ám ezeket meg lehet változtatni a kiválasztáskor, ám most Eric egy olyan kütyüvel kereste az elfajzottakat, ami ránézésre megmondta, hogy ki hova tartozik, vagyis most már biológiai jegyek alapján derül ki a csoportosodás? Igen, a kérdőjel helytálló, mert nehezemre esik eldönteni, hogy ebbe ennyire nem gondoltak bele, vagy egyszerűen csak ennyire nem gondoltak bele.

lazado.1

A beavatottban Tris azzal tűnt ki a többiek közül, hogy a szimulációban úgy reagált, mintha az szimuláció lenne, vagyis tisztában volt azzal, hogy a fizikai törtvények most nem érvényesek, és a valóságot kedvére változtathatja. Ezzel szemben a mostani szimulációkban teljesen úgy viselkedett, mintha azok igaziak lennének, amit alapvetően bárki megtett volna, aki nem elfajzott – ergo minden, ami különlegessé tette a lányt, már nem érvényes.

A jelenetek indokolatlanul agonizálóan művésziek vagy feleslegesen akciódúsak és látványosak, olykor átmenet nélkül. Plusz feltűnt már másnak is, hogy folyton ott lebzsel egy madárraj, akik indokolatlanul megijednek valamitől és szépen beúsznak a képbe? Tris önmarcangolás már émelyítően sok volt, gyakorlatilag ez tette ki a lány minden tevékenységét – ez azért is frusztráló, mert korábban egy elég kemény csajnak bizonyult, aki sokat változott a kiképzése alatt. Négyes reakciója azonban nagyon a helyén volt, mindig ott volt a lánynak, és ezért jár neki a piros pont. Azonban a srác körüli családi furcsaságok már zavaróak voltak.

lazado.4

A darabjaira hulló épületek látványvilágát tudom pozitívan értékelni A lázadóban, mert ezek valóban gyönyörűek, minden egyes darabka úgy esik le vagy robban szét, ahogy annak lennie kell – az már megint egy más kérdés, hogy ennek vajon mennyi értelme van. De állítom, hogy ha a grafikára költött pénz felét egy rendes forgatókönyvbe ölték volna, akkor az utolsó félórában talán nem ettem volna a kefét és idézgettem volna az összes ócska megjegyzést az amúgy igencsak koppintott jelenetek láttán. Igen, merthogy itt az is van, vagy már az én elmém adta fel a logika keresését, és saját értelmet talált a filmnek – így került elő, Rick O’Connell, Farquaad nagyúr, Morpheus, és még Stewie Griffin is.

lazado.2

Még mindig nem olvastam a könyvet, nem is tervezem, és a filmnek sem sikerült meggyőznie róla, hogy így tegyek. Pedig egy valamirevaló filmadaptációnak pont ez lenne az egyik feladata azon túl, hogy önállóan is megállja a helyét. A lázadónak kettőből semmi sem sikerült. De persze az egekig magasztalt és imádott Vámpírakadémiát meg elkaszálták – hát gratulálok.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.