Könyörgöm, valaki menjen már oda Skye-hoz, ölelgesse meg, simogassa meg a buksiját, és mondja neki, hogy minden rendben lesz!
Megkezdődik Skye felvételi procedúrája az Indexbe, aminek részét képezi a pszichológiai állapotfelmérés. Coulsonék ezzel természetesen csak olyan embert mernek megbízni, aki nem csak érti a dolgát, hanem meg is lehet bízni benne – így hát felkeresik May ex-férjét, Dr. Andrew Garnert (Blair Underwood), aki régebben már dolgozott a S.H.I.E.L.D.-nek, és felkérik, hogy foglalkozzon a lánnyal. Cal minisereget toboroz az Indexen lévőkből, akik begyűjtése közben nyomokat hagyva szülővárosába csalogatja Coulsont, hogy ott ütközzön meg vele. Mindeközben Mack egy közeli védett házba szállította Huntert, és miközben a vízvezetékhez bilincselve tartja barátját, próbálja őt meggyőzni arról, hogy a látszat ellenére a jó ügy érdekében cselekszik.
Bár egyértelmű, hogy az epizód leglátványosabb eleme Cal kis gonosz-bandája, ám a show-t minden kétséget kizáróan Andrew, May és Skye vitte – ebben a sorrendben. A pasit már ezután az egyetlen, röpke rész után is imádom (az IMDb szerint még két epizódban, a következő kettőben lesz benne, ugyanakkor viszont az ezután következőkről még nincs nagyon adat, úgyhogy lehet, még tovább marad): sármos, okos, szellemes, és képes – verbálisan – elbánni mind Skye-jal, mind Mayjel, aki utóbbit még meg is nevetetett. Ming-Na Wen és Blair Underwood kémiája remek, jeleneteikben gyönyörűen dolgoznak együtt, amit persze azért segít a briliáns módon megírt szöveg. Egyértelmű, hogy a két karakter még nem zárta le egészen múltbéli kapcsolatát, ami egyrészt kecsegtető a jövőre nézve, másrészt pedig szóváltásaik kellemes, már-már komikus hatást keltenek a jelenben.
Andrew egy pillanatra a „régi”, éles nyelvű Skye-t is visszahozta, a lány pedig ellenfelére talált benne: Andrew tökéletesen átlát Skye minden védelmi taktikáján, és ezt tudtatta is a lánnyal, kényszerítve őt ezzel arra, hogy ténylegesen szembenézzen a problémáival. Nem fogok hazudni: képes lettem volna negyven percen keresztül elnézni kettejük beszélgetését. A pszichodokival kapcsolatban még az is érdekes, hogy segítségével, igaz, egyelőre még csak a sorok közt, de előhozták a Skye-Ward-May „szerelmi” háromszög problematikáját is, ezzel finoman jelezve, hogy attól még, hogy May beleállított pár szöget Ward lábába, az ügy még messze nincs lezárva. Az egészben pedig már csak az a legszebb, hogy jövő héten bizony Ward végre visszatér a sorozatba – lesz ám itt nemulass!
Cal érdekes kis idézőjeles sereget gyűjtött össze, bár a benne lévő karaktere fele csak arra kellett, hogy kitöltsék a teret: a technikai zseni Wendell Levi (Ric Sarabia) és a kísérleti szteroidoktól bivalyerős, ám értelmileg is az állattal megegyező szinten álló Francis Noche (Geo Corvera) nem sok vizet zavarnak, gyakorlatilag csak arra jók, hogy legyen kivel verekedni, és ennek megfelelően képességükön kívül nem sok karaktert kaptak. Velük ellentétben David A. Angar (Jeff Daniel Phillips) képessége miatt, Karla Faye Gideon (Drea de Matteo) pedig személyisége miatt érdekes. Bár nem egészen értem, hogy e utóbbi esetében, akinek pengék vannak az ujjain körmök helyett, miért nem metszették le simán az éles részeket – simán meg lehetett volna oldani. Viszont ettől eltekintve a karakterben van annyi szufla, hogy könnyű szerrel el tudom képzelni, hogy nem most láttuk őt utoljára.
Mack, Bobbi és Hunter történetszála eléggé mellékvágányon halad, viszont teszi azt nagyon erősen, jó párhuzamokat használva. Bobbi beszélgetése Jemmával az epizód elején, amiben a tudós azt fejtegeti, miért nem tud megbocsátani Fitznek hazugságáért, gyönyörűen átültethető Bobbi és Lance helyzetére, és ez segít is a nőnek perspektívába helyezni szituációját. Ezzel egy időben Mack Huntert pesztrálja a védett házban, így helyzetük elég statikus, viszont legalább teret ad némi mély, kapcsolatokat analizáló beszélgetésnek – amit szerencsére az írók ki is használtak. Az epizód végén pedig egy másodperc erejéig bepillantást nyerhettünk abba, kinek is dolgozik Bobbi és Mack.
És akkor most itt álljunk meg egy pillanatra. Nem, nem mondom el, kiknek kell Fury Szerszámos doboza (azt mindenki nézze meg magának), viszont azt hiszem, itt jött el az a pont, mikor érdemes egy kis leltárt készítenünk: először is ugye van a S.H.I.E.L.D., ami kedvenc, központi szervezetünk. Aztán ott van, természetesen, a HYDRA. Emellé jön még Bobbiék megbízója, Cal miniserege, a Gordon-féle Inhumanek (ahol szintén úgy néz ki, van valamiféle főnök, legalábbis ez jön le a legutolsó pár másodpercből), meg az a rejtélyes miniegység, amit feltételezhetően Ward és a 33-as ügynök alkot. Hogy a kormányról meg a katonaságról már ne is beszéljünk. Röviden összefoglalva: bonyolódik a történet.
Ha pedig már a történetnél tartunk, vessük egy pillantást a történetvezetésre: itt némiképpen gondban vagyok, mert már megint az volt az érzésem, hogy hiába tekerik a rész elején az alkotók egyre feljebb és feljebb az izgalmakat, mikor eljönne az igazi tetőpont, valami közbevág, és klimax nélkül maradunk – ami azért kicsit kiábrándító. De – nálam mindig van egy de – ez egyben azt is jelenti, hogy valami nagyobbra készülünk, aminek még csak az előkészítési fázisánál tartunk. És most, hogy ezt kifejtettem, nem tudom, örüljek vagy féljek-e.
Karakter-szinten kicsit többet megtudtunk Coulson múltjáról, ami egyrészt tök jó, másrészt viszont frusztrál, mert bár tudtunk meg részleteket az apjáról – akinek halála elméletileg meghatározó pillanat volt Phil számára –, még mindig nem tudjuk, miért is lett ügynök, ez pedig kezd frusztrálni. Főleg azért, mert a többieknél ez elég egyértelmű: Skye esetében végignéztük a folyamatot; FitzSimmonst valószínűleg úgy gyűjtötték be az eszük miatt, lehetőséget adva nekik arra, hogy kutassanak; Wardnak nem volt választása; May a családi hagyományt folytatta, csak éppen másik szervezetnél, hogy kicsit bemutasson az anyjának. Na, de mi a helyzet Coulsonnal? Őt mi terelte erre az útra? (Merül fel a kérdés, mikor már azt hittük, minden tudunk az igazgatóról.)
Skye, szegénykém, elég borzalmas táncot jár: a mélypontról felküzdi magát, elhiteti másokkal és önmagával, hogy jobban van, hogy képes uralni az erejét, aztán megint jön egy újabb mélypont – ami valahogy mindig durvább, mint az előző. És bár azért többen is erősen kiállnak mellette – amit például May tett érte ebben az epizódban, az gyönyörű volt, az pedig, hogy Coulson sütött neki, külön szíven ütött –, őket mindig lefoglalja valami más, és azért nem tudnak úgy ott lenni neki, mint arra lehet, szüksége lenne. (És ilyenkor az én hülye kis shipper-szívem felsóhajt, hogy vajon Ward mit tenne, ha ott lenne, meg hogy a pre-HYDRA Ward mit tenne, ha ott lenne.)
Összességében nagyon sok mindent történt ebben az epizódban, talán több is, mint az elsőre látszik (ezért néztem meg kétszer a cikk megírása előtt), viszont ettől függetlenül továbbra is úgy érzem, hogy valami nagyobb dolog előkészítő fázisában vagyunk. De vajon mi lehet az a nagyobb dolog? Bobbi és Mack megbízói? Gordon és az Inhumanek? Cal és a bosszúhadjárata? A HYDRA? Az, amire Ward és 33-as ügynök készül? Vagy lehet, hogy most is az van, mint az előző évad második felében, és minden összefügg?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
