Oldal kiválasztása

A héten megint komoly karakterdrámákat kaptunk Greg Nicoterótól és csapatától, illetve búcsúznunk is kellett egy szereplőtől – ez utóbbiért kicsit haragszom, szerintem lett volna benne még potenciál –, illetve a zombihentelés kedvelői sem maradtak néznivaló nélkül.

twd.s05.e14.1

Glenn, Noah, Eugene, és Tara a két alexandriai sráccal karöltve ellátmányért indulnak, ugyanis a városban a korábban összetákolt elektromos hálózat összeomlott, és éppen itt az ideje egy új és jobb kiépítésének. Aiden vezetésével útnak is indulnak egy raktárba, ahol majd Eugene remélhetőleg megtalálja a kellő alkatrészeket. Csakhogy a tapasztalatlan és igen rosszul lövő Aiden rendesen elszúrja a dolgokat, és a csapat tagjainak az életükért kell küzdenie – árulás, gyávaság és meggondolatlanság van most terítéken.

Közben Abraham beállt ahhoz a csoporthoz, akik a közeli építőanyagokért mentek, amivel majd később a falat lehet bővíteni. Ám a hangoskodás felkeltette néhány járkáló figyelmét, és csak a harcedzett Abraham tudott megfelelően reagálni a helyzetre. És míg Rick bandájának egyik fele a falon túl dolgozik, addig a többiek belül tevékenykednek. Maggie a polgármesternek dolgozik, Rick egy rongálási ügyet derít fel, Carol barátot szerez magának, és a jó pap teszi azt, amit eddig is: sunyít.

twd.s05.e14.2

Igen tömör volt ez a mostani epizód, de minden részlet és jelenet nagyon precízen és ügyesen volt adagolva, egyáltalán nem nehezült el tőle a negyven perc – sőt, ezt a tempót szívesen néztem volna még egy ideig. Sok, korábban mellőzött karakter kapott most nagyobb figyelmet, így például végre kiderült, hogy Abraham PTSD-ben szenved, ez pedig utólag igen sok mindent megmagyaráz. Eugene, mióta elárulta titkát, sokkal jobb fej lett, és most annyira őszintén beszélt Tarával, hogy még ez a kemény lány is meglepődött.

A feszültség nagyon lassan került adagolásra, és a hirtelen robbanás sebészi pontossággal akkor történt, mikor a néző teljesen másra számított volna. Az utána következő kaotikus jelenetek pedig egyszerre voltak ijesztőek (mondjuk, mi más is lehetne a Walking Deadben) és hősiesek. Ugyanakkor a tragédia pillanatai szerintem mindenkinek megcsavarták kicsit a szívét – meg az utána következő kissé túlhúzott jelenet a gyomrát.

twd.s05.e14.3

Carol az első évad óta nagy változásokon ment keresztül, és a múlt heti epizódban talán kissé túllőtt a célon a kisráccal kapcsolatban, ám most kiderült számomra, hogy valójában ő még mindig az a gyerekszerető nő, aki volt, csak már fél megismerni és megkedvelni valakit. De Sam nem egy átlagos kiskölyök, és erre végül Carol is rájön. A beszélgetésük Rickkel kicsit egyoldalú, ám mindketten egyet akarnak. Ugyanakkor még mindig nem tudok mit kezdeni ezzel az új, mosolygó Maggie-vel, aki most olyan, mintha egy totál jellemtelen karakter lenne, és ezt, a korábban annyira badass csajtól rossz látni.

twd.s05.e14.4

Még mindig szeretem, ha a Walking Dead okosan és lassan építkezik, így egyértelmű, hogy a mostani epizódot is kedvelem – de a darabolás rajongóinak is akadt a héten egy-két ínyencség. És belegondolni is szörnyű, hogy már csak két epizód van hátra sorozatból, cserébe viszont szállingóznak a hírek az új spin-offról, amit természetesen nézni fogok.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.