Hát igen: nem minden arany, ami fénylik.
Az éjszaka közepén lelőnek egy férfit a parkban, akinek feltételezett gyilkosával – egy harmincas évei közepén járó, ázsiai nővel – egy kocogó farkasszemet is néz. Mikor elmennek körbekérdezni az áldozat lakására, Ryan és Espo össze is fut a nővel, aki megalázóan gyorsan lefegyverzi őket – de legalább kiderül, hogy nem ő a gyilkos. A rejtélyes hölgy ugyanis Zhang felügyelő (Linda Park) a Hong Kong-i rendőrségtől, az áldozat pedig a barátja volt. Zhang kiharcolja, hogy Beckettékkel tarthasson a nyomozás alatt, amivel kissé kellemetlen helyzetbe hozza Kate-et, Zhang ugyanis pont olyan, mint ő, csak még jobb: remek zsaru, egy nemzetközi akciócsoport feje, a férje akciósztár, és még mindennek a tetejébe van két tündéri gyereke is. Ezzel pedig sikerül elérnie, hogy Kate, aki amúgy is éppen önértékelési válsággal küzdött, rövid úton alsóbb rendűnek érezze magát mellette.
A héten nagyon szépen összefonódott a főszál – a nyomozás – és a mellékszál – Kate kétségei arra vonatkozóan, hogy vajon képes-e többre, vagy egyáltalán van-e szükség arra, hogy több legyen –, viszont bevallom, a mellékszál valamilyen szinten idegesített. Zhang az epizód első felében nem egy karakter, hanem mindössze egy eszköz, egy hibátlan szuperhumán, akinek megannyi érdeme mellé egy fájdalmasan lapos személyiség párosul, amit még megtoldottak egy kifejezetten unalmas színészi játékkal. Zhang karaktere egyfelől egyszerre túl sok – amikor meg elvert egy fél tucat hegyomlás méretű pasit úgy, hogy neki még a haja sem kócolódott össze, meg aztán tényleg túllépett minden hihetőség határán –, másfelől meg túl kevés – látjuk, hogy tényleg jó nyomozó, viszont minden egyebet csak elmondanak nekünk róla, anélkül, hogy annak lenyomatát látnánk a viselkedésén. Például családjáról is úgy szerzünk tudomást, hogy Beckett mutat róluk Castle-nek egy képet; jobb lett volna az egész, ha inkább Zhang mesél róluk, így az kicsit olyan érzetet kelt, mintha az alkotók eltökélték volna, hogy márpedig ők lenyomják a torkunkon a nyomozónőt.
Az mondjuk Zhang feltűnésétől kezdve tiszta sor, hogy karaktere kétféleképpen fejlődhet az epizód folyamán: vagy az derül ki, hogy ő a gyilkos, vagy az, hogy messze nem olyan tökéletes, mint ahogy látszik. Amint megtörténik ez a törés, a figura máris sokkal emberibb, sokkal plasztikusabb lesz. Önzőzik, hibát hibára halmoz, és ettől a ponttól kezdve már lehet vele azonosulni. Arról nem is beszélve – és itt kezdett el tetszeni a történet Kate önértékelésre kivetett része –, hogy végre Beckett is rádöbben, hogy amire vágyik, az talán nem is létezik.
Ami viszont tetszett, az Castle hozzáállása a dologhoz: ő a kezdetektől fogva látta, hogy Zhang érkezése milyen problémákat szülhet Kate önértékelésében, és próbálta ettől védeni feleségét – hiszen számára a nő úgy tökéletes, ahogy van. Persze ez nem sikerült mindig, néha rosszul lépett – vagy legalábbis Ryan és Espo szerint rosszul lépett –, néha olyan dolgot mondott, amit nem kellett volna, de mindez csak fokozta a komikus hatást. Amiért pedig jár a külön köszönet az íróknak, ez a legutolsó jelenet, amiben Kate viszonozta ezt a gesztust, és ami már megint irtózatosan cuki volt – mondjuk ehhez már hozzászoktunk.
A nyomozás talán a szokásosnál is, nos, nem bonyolultabb, hanem szerteágazóbb volt. Ahhoz képest, hogy volt benne minden a drogüzlettől kezdve az embercsempészeten át az FBI-ig, a gyilkos indíték végül kifejezetten egyszerűnek bizonyult, de legalább a hozzá elvezető út érdekes és csavaros volt. Az ügy ritmusát viszont picit gyengének találtam – az eleje kicsit lassú, hogy legyen helye Kate önmarcangolásának, az utolsó tíz percben viszont annyira beindultak az események, hogy kicsit nehéz volt követni, hogy mi is zajlik. Ami viszont haláli, az az, hogy visszahozták Castle őrült teóriáit, amik nem is tudtam, hogy ennyire hiányoztak, amíg újra fel nem tűntek.
Attól függetlenül, hogy Zhang karakterét lehetett volna még csiszolni, hogy ne legyen ennyire művi, valamint azért a színésznő is kicsit többet beleadhatott volna az epizód első felében, a Hong Kong Hustle egészen kellemes, szórakoztató kis epizód volt. Amire, a következő epizód promóját elnézve, szükségünk is lesz, hiszen úgy tűnik, a következő héten központba kerülő Ryan nagy kalamajkába keveredik majd.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
