A sorozat harmadik szezonja szerencsére nem hozott olyan szintű logikátlan fordulatokat a Tudorokba, mint a második, ugyanakkor a széria alkotói bedobtak pár igazán jó ötletet, de egyikkel sem tudtak igazán élni, így a harmadik évad is egy sokszor unalomba fulladó, helyenként érdekes szappanopera lett, a történelmi dráma helyett.
VIII. Henrik király (Jonathan Rhys Meyers) ismételten halálba küldte feleségét, csak ezúttal Boleyn Annának (Natalie Dormer) sokkal súlyosabb büntetést rótt ki, mit a néhai Katalinnak. De amint lecsapták a királynő fejét, Henrik már nőül is vette Jane Seymourt (Annabelle Wallis), aki nemcsak szépségével, hanem egyenes és okos jellemével is lenyűgözte Anglia királyát. Miközben a Boleyn család darabjaira hullott, a Seymourok felemelkedtek – de a király úgy még nem emelt fel senkit, hogy ne taszította volna a porba utána. Jane azonban olyat tett, amit előtte egy feleség sem, fiút szült a királynak, ezáltal a trónutódlás kérdése megoldódott. Azonban nem várt tragédia árnyékolta be az örömöt, és Henriknek el kellett veszítenie, talán az egyetlen hozzá való feleséget. Mint tudjuk, Henrik csélcsap természete nem hagyja sokáig pihenni, így nem sokkal Jane után már jön is a következő feleség, meg az azt követő.
Ezalatt a szigetország északi részén lázongások törnek ki, a helyiek követelik vissza a keresztény egyház intézményeit, ez pedig megingatja Henrik Cromwellbe (James Frain) vetett hitét, és a férfi eddigi komoly pozícióját. Ráadásképpen Jane a régi hitet vallja, ez pedig csak olaj a tűzre, amit Cromwell és immáron baráti körébe tartozó tanácstagok igyekeznek eloltani. Közben Suffolk hercegének (Henry Cavill) olyan tetteket kell végrehajtania a király nevében, ami örökre megváltoztatja a férfit.
Ha úgy vesszük, Henrik eddig évadonként csak egy feleséget fogyasztott el, ám most hármat is sikerült neki, amiről tudom, hogy történetileg hiteles, de olykor a bicska nyílt ki a zsebemben – na, meg a többi férfi – a viselkedése láttán. Azt azonban el kell ismernem, hogy a korabeli ruhák, ékszerek és díszletek még mindig mesésen gyönyörűek.
A sorozat alkotói egy nagyon jó alappal kezdték az évadot, hiszen ez a lázadás kellően erős konfrontációt tudott hozni mind az udvarban, mind a lázadók körében. Ám sajnos ezeket is elnyomta a Henrik központúság, és inkább azt kellett végigszenvedni, hogy a király megint egy újabb hölgyet választ maga mellé. Pedig mennyivel érdekesebb is volt az a jelent, mikor Henrik és Cromwell csak pár szót váltott, mégis csaták dúltak a felszín alatt.
Jane Seymour igazán üde színfoltot képviselt a sorozatban ártatlanságával, bölcs belátásával és nőies könnyedségével. Különösen tetszett, hogy Henrik korábbi két gyermekét is az udvarhoz hozatta és szárnyai alá vette. Mária (Sarah Bolger) az elején ugyan kicsit dacoskodott, de ő is nagyon gyorsan megszerette Jane-t, ugyanakkor Elizabeth (Claire MacCauley) már az elejétől fogva rajongott érte. De egy olyan önző és felszínes férfi árnyékában, mint a király, nem könnyű az élet, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az akkori elvárásoknak megfelelően nem volt hajlandó foglalkozni Mária házasságának lehetőségével, pedig ezt még a lánya is szerette volna.
A harmadik évad ugyan nem tudott kiemelkedőt nyújtani a sorozat történetében, de azért egész kellemes szórakozást nyújtott. Sokat javított, hogy ezúttal a király lányai is bekerültek a képbe, ám a sok feleség/szerető inkább unalmassá, mint sem izgalmassá tette a történetet.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback