Ahogy angolul mondják, „the plot thickens”, vagyis a 12 Monkeys kezd bedurvulni. Kár, hogy csak az évad közepe után, de jobb később, mint soha. Még több időhurok, még több kérdés, még több hulla és sok-sok egyre gyanúsabb részlet – ez a Tomorrow.
Ezúttal három szálon folynak az események. 2043-ban Jones elkeseredett húzásra szánja el magát, hogy megszerezze a Foster laboratóriumát működtető, energiaszolgáltató magot. Ramse-nek komoly kétségei támadnak: valóban lehetetlen ellenszert csinálni? Tényleg el kéne törölni azt az idővonalat, amelyben a családja létezik? 2041-ben még sokkal magabiztosabb, csak a túlélés érdekli, így ráveszi Cole-t, hogy működjön együtt Jonesszal, akit épp akkor ismertek meg. Mindeközben a jelenbeli Cole 2017-ben ragadt, ahol bár sikerül eljutnia Cassie-hez, a találkozóban nincs sok öröm.
Könnyen meglehet, hogy egyszer majd utólag rájövünk, mennyi nyom volt elrejtve a 12 Monkeys korábbi részeiben – érdekes vállalás lenne, hogy teljesen érdektelennek tűnő momentumokkal rakják tele az első évad felét, csak, hogy később felhasználhassák őket. Azért nem gondolom, hogy ez lenne a helyzet, mert gyanús, jelenleg magyarázat nélküli elemek az előző héten és most is voltak rendesen, de, a korábbiakkal ellentétben, határozottan érezni lehet, hogy előremutatnak. Például: 2017-ben Cassie sok mindenre utal, viszont azt mondja, Cole nem térhet le jelenlegi ösvényéről. De tekintve, milyen rossz ott a helyzet, miért ne akarná? Mit változtat majd meg a papír, amit Cole-nak adott? És miért tűnt el a karcolás az órájáról? Még ennél is ködösebb Jennifer Goines feltűnése – láthatóan jól van, sőt, sereget toboroz, méghozzá elég érdekes szöveggel. Több köze volna a 12 Majomhoz, mint gondolnánk?
Tulajdonképpen végig ezt vártam a sorozattól: kérdés kérdés hátán, önmaga farkába harapó történetszálak és egy olyan világ, ahol minden apró változtatás egészen más végeredményhez vezethet. Szerencsére úgy tűnik, egyre inkább ebbe az irányba haladunk – a kezdeti epizódok túlságosan egyértelműek, lineárisak voltak, ráadásul elsiklottak olyan fontos, morális kérdések felett, amik például a Tomorrow-ban már előjöttek. Mert végül is meddig lehet elmenni, ha az ember tényleg hiszi, hogy egy ponton eltörölheti a jelent? Jones vakon bízik a sikerben, ezért öl szemrebbenés nélkül, hiszen szerinte mindez meg sem fog történni. De el kell-e törölni mindenáron a jelent? Ramse véleménye megváltozik a kérdéssel kapcsolatban, amikor rátalál a családjára, bár ez önző indoknak tűnik – két emberről van szó milliókkal szemben. Közben viszont Jones sem teljesen Mozart és az emberiség kedvéért teszi, amit tesz, így nézőként komoly dilemmába fut az ember, ha állást akar foglalni.
Miközben az események után kapkodjuk a fejünket, karakterdrámát is kapunk rendesen. A sorozat egyik legerősebb szereplője továbbra is Cassie – ezt önmagában alátámasztja, hogy mennyire megrázó látni, ahogy meghal, holott már az első epizódban is halott volt. Érdekes kérdés, hogy vajon tényleg megváltoztathatatlan-e a sorsa, hogy Cole tényleg mindig elveszíti-e. Tény viszont, hogy közös jeleneteik intenzívek és bensőségesek, és ha hihetünk Cassie elejtett fél megjegyzésének, lesz még ilyen bőven.
Jones is egyre jobban körvonalazódik, bár, hogy őszinte legyek, még mindig nem vagyok vele elégedett. Az esetek többségében szinte gépiesen viselkedik, amit persze magyarázhatunk azzal, hogy úgy gondolja, kitörlésre váló valóságban él, de akkor is nehéz vele azonosulni, ha egyetlen igazán emberi megmozdulása sincs. És nem, az nem számít annak, hogy egy kisbaba képét nézegeti, ez nagyon kevés. Hasonlóan érzek Ramse iránt. Ide áll, oda áll, és valahol a felszínen érthető, miért, de egyszerűen nem tud érdekelni, hogy mi lesz vele, főleg most, hogy Cole-al való kapcsolata is leépül – bár az eredetileg is igen furcsa barátság volt.
Összességében azért elmondható, hogy jelentősen kezd talpra állni a sorozat, és a korábbiakhoz képest egész izgatottan várom a következő epizódot. Az külön érdekel, hogyan akarják majd felvezetni az újabb évadot – meddig lehet bonyolítani a történetet? Vajon az eredeti film csavarjának egy komplexebb változatára számítsunk, vagy valami egész másra? Most már nyugodtabb szívvel mondhatom: nézzük a 12 Monkeys-t és kiderül!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
