A röpke kitérő után, mikor is sokkal fókuszáltabb volt a történet, most visszatértünk a kissé kaotikusabb, több szálon haladó történetvezetéshez, ám most ezt nem bánom annyira.
Kisebb földrengés rázza meg Seattle városát, aminek nyomán megtelik a sürgősségi: többek közt behoznak egy hetvenöt éves hölgyet, aki éppen szeretkezett, mikor megmozdult a föld, és leesett az ágyról, eltörve a csípőjét, valamint egy apát és jövendőbeli mostohafiát, akik leestek egy síliftről. A rezidensek azon ámuldoznak, hogy Meredith már november óta nem veszített el egy pácienst sem, Maggie-t randira hívja egy radiológus, Jackson pedig maga mellé veszi egy napra Bent, hogy megmutassa neki, milyen is a plasztikai sebészet, és hogy finoman rádöbbentse, min is megy keresztül a testvére. Mindeközben befut egy segélyhívás az osztályra: egy tizenegy éves kislány kabinjukban ragadt az édesanyjával, aki fulladozik, a 911 pedig foglalt, így a kórháztól vér segítséget. Mivel nem tudják, honnan hívja őket a kislány, az anyjának pedig sürgős segítségre van szüksége, Owen, Amelia és April a telefonon keresztül próbál segíteni nekik.
Gyarló emberi lény vagyok, és bevallom, első gondolatom, mikor megmozdult a föld, az volt, hogy „Coulsonék biztos Seattle-ben akcióznak”. Kicsit fan vagyok, na. De hogy a szóban forgó sorozat valós keretein belül maradjunk, nézzük csak, mit alkottak a Grey-Sloan Memorial orvosai ebben az epizódban!
A felemás család – ahol az apuka egy lányt, az anyuka egy fiút hozott be a kapcsolatba – nem igazán volt képes megérinteni, folyamatos szemétkedésük – főleg a lány részéről – pedig inkább idegesített, semmint hogy szimpátiát ébresztett volna bennem irányukba. De azt aláírom, hogy az apa igyekezete, hogy egybeolvassza a két családot, igazán elismerésre méltó volt.
Az idős hölgy annál jobban izgatott – az ő esetén keresztül nagyon szépen sikerült bemutatni, hogy a szerelem, a testiség nem ér véget, mikor az ember elkezd őszülni, ám a nő korához szokatlan viselkedése – az, hogy túl hetvenen szinte másról sem beszél, minthogy milyen pozíciókat akar még kipróbálni – pedig remek komikus hatást keltett. A nőnél már csak Callie és Maggie rá adott reakciója volt jobb, az pedig külön szép húzás volt, hogy ezzel a pácienssel ébresztették rá a két karaktert, hogy ideje lenne új párt találniuk maguknak. Igaz, Maggie ódzkodását a randizástól kicsit már erőltetettnek éreztem, ám az, ahogy Callie erre reagált nagyon szórakoztató, és egyben megfontolandó is volt.
Már a múltkor is mondtam, hogy örülnék neki, ha Ben testvérének történetét folytatnák, mert izgalmas a téma, és imáim meghallgatásra is találtak. Nagyon ügyesen oldották meg, ahogy Jackson rávezette Bent a szépészeti beavatkozások miértjére, az pedig külön tetszett, hogyan vontak párhuzamot egy mellnagyobbítás vagy egy orrműtét és egy nemváltás közt – minden esetben valójában csak arról van szó, hogy biztosnak kell lennünk abban, hogy mit akarunk, hogy mi magunk akarjuk, nem pedig a környezetünk nyomására cselekszünk, ám ha valóban változni akarunk, akkor azt később nem fogjuk megbánni, hiszen onnantól kezdve a tükörből az fog visszanézni ránk, aki mindig is lenni akartunk. Ben végső reakciójáért pedig külön piros pont jár.
Meredith már nagyjából öt-hat évad óta hidegen hagy, így most sem hozott annyira lázba fejtegetése, hogy vajon jót tesz-e neki az, hogy nincs mellette Derek. Jó, a végső konklúziója azért tetszett, meg persze, menő, hogy ilyen jól megy neki mostanság a gyógyítás. Viszont az ilyen pozitív hullám általában randán ér végét, és most kicsit várom is, hogy Meredith valami nagy szakmai hibát vétsen, ami szép kis konfliktushoz vezet majd. Ám attól tartok, előbb jön majd a magánéleti konfliktus – igen, az utolsó jelenetre gondolok, ami egyben, nem kicsit szemét módon, gyakorlatilag a következő rész promója is.
Az epizód számomra legerősebb oldala mégis a betelefonáló kislány, Ruby története volt. Gyönyörű, hogy milyen feszültséggel teli és meghatóvá sikerült tenni ezt a szálat úgy, hogy Ruby végül mindössze az utolsó tíz perc alatt láthattuk. A fiatal színésznő remekül játszott a hangjával, mikor karaktere még csak telefonon beszélt az orvosokkal, az a kapocs pedig, ami kialakult Owen és a kislány közt, külön megérintett. Mivel orvosi szempontból ezt a szálat lezárták, ezért nem hiszem, hogy látni fogjuk még Rubyt, pedig kíváncsi lennék rá, milyen hatással lesz rá hosszabb távon ez az eset.
Úgyhogy igen: egész jól alakít mostanában a Grace Klinika, ami ha nem is képes visszatérni a régi, abszurd valójához, legalább továbbra is izgalmas, szórakoztató és megható – ami azért egész szép előrelépés az előző szezonhoz képest.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
