Bár humorilag nem volt olyan erős ez a rész, olyan meghatóra sikerült, hogy ezt egyáltalán nem bánom.
A Scientific American című magazin lehoz egy cikket Sheldon és Leonard elméletéről, ám az újság csak Sheldont említi meg név szerint, ami igen érzékenyen érinti Leonardöt. Howard, Bernadette és Raj elmegy Mrs. Wollowitz házába, hogy kipakoljanak, ám odaérve Stu azzal fogadja őket, hogy elment az áram – aminek következtében leengedett a mélyhűtő, benne Mrs. Wollowitz utolsó kulináris műremekeivel. Újrafagyasztani már nem lehet őket, Howard pedig képtelen kidobni a rengeteg ételt, így hát megszületik a nagy ötlet: spontán nagy, közös vacsora Howard régi otthonában, hogy ezzel még utoljára tisztelegjenek Mrs. Wollowitz emléke előtt.
Mint ahogy a bevezetőben már említettem, hű, de nagy poénok, igazán emlékezetes röhögések nem voltak a részben, de kis édes, megmosolyogtató pillanat annál inkább – szóval azért működött a szórakoztatás-faktor. Viszont ez nem is baj, hiszen a hangsúly igazából a mély érzelmeken volt.
Sheldon reakciója a cikkre egyszerre volt tökéletesen tipikus és üdítően meglepő: bár először nem értette, hogy miért olyan nagy baj, hogy Leonard neve nem jelent meg a magazinban, miután Amy elmagyarázta neki, őszintén aggódni kezdett barátja érzései miatt, és a maga módján mindent megtett, hogy jobb kedvre derítse. Sheldon eme jellemfejlődése – hogy végre nem a narcisztikus barmot tolta – igen üdítően hatott az epizódra, azt pedig külön jó volt nézni, hogy tényleg törődik Leonarddel.
De ettől persze még Sheldon marad Sheldon, és azért a névhiányból lett is remek konfliktus. Sheldon és Leonard verbális összetűzése a nagy közös vacsora közben érte el tetőpontját – mint ahogy az várható is volt –, és az egész vita nagyszerűen működött a mesterséges „szalonbeszélgetésbe” ágyazva. Bernadette végső poénja pedig, bár nem most sütötték el először, gyönyörű, és kissé rémisztő párhuzamot vont közte és Mrs. Wollowitz közt.
Viszont ha már megemlítettem a szalonbeszélgetést, egy valamire ki kell térnem, ami zavart: Raj vacsora közben feldobta témának a nyáron robbant hírt, miszerint Thorból nő lesz. Most nem menjünk bele abba, hogy nem Thor maga vált nemet, hanem megjelenik mellette egy női karakter, aki a Mjölnirt fogja birtokolni, és inkább fókuszáljunk arra, hogy Pennynek fogalma sem volt arról, hogy ki is az a Thor. Ez egyrészt kanonikusan is elég nehezen hihető, hiszen egyszer a lányok már vitatkoztak egy sort Thorról, másfelől pedig nem hiszem el, hogy Leonard ne nézette volna meg Pennyvel az MCU összes darabját, márpedig az a nőnemű egyén, aki látta a Thort, és nem emlékszik belőle legalább Chris Hemsworth bicepszére, az nekem gyanús.
Bár Carol Ann Susi hirtelen halála borzalmas tragédia, azt be kell látnunk, hogy Mrs. Wollowitz távozása érzelmi szempontból nagyon jót tett a sorozatnak. Bár a múlt heti részben nem foglalkoztak a témával, ez már a harmadik alkalom, mikor édesanyja elvesztése kapcsán Howard remek és szívbe markoló mellékszálat kapott. A héten is gyönyörű – és egyszerre humoros is – volt reakciója a mélyhűtött kajára. A poén-oldal természetesen a zabálásra ment rá, meg arra, hogy természetes, hogy minden problémát meg lehet oldani a zsidó kajával, miközben az érzelmi rész abból a fájdalomból táplálkozott, hogy Mrs. Wollowitz már sohasem fog főzni a srácoknak, és hogy már soha többé nem köszönhetik meg neki az ételt. Szóval ez a szál nagyon szép volt, le a kalappal érte.
Nem tudom, a készítők tervezik-e még felhozni Mrs. Wollowitz halálát, de annyi biztos, hogy ha igen, akkor én előre bekészítek pár zsepit. Mivel biztos, hogy az az epizód is olyan lesz majd, mint az eheti: könnyeden humoros, miközben összetöri az ember szívét.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
