Avagy a csalók negyven perce.

Az udvarban bankettet rendeznek, aminek keretein belül felnyitják azt az üveg bort, amit Francis születésének napján palackoztak. Az eseményre számos nemes érkezik, akik hozzák is magukkal lányaikat, unokahúgaikat – annak reményében, hogy Francis majd kiválasztja egyikőjüket szeretőjének. Erre a posztra pályázik Narcisse unokahúga, Amelie (Siobhan Williams) is, viszont Catherine azt szeretné, ha a pozíciót Lola töltené be. Antoine tovább áskálódik: fűzi Kennát – aki némi hajlandóságot is mutat a dologra –, és szervezi, hogy Condé találkozhasson az angol követtel Elizabeth-tel való házasságát illetően. A férfi azonban eközben pont azt tervezi, hogy Skóciába szökik Maryvel, akivel kapcsolata beteljesedni látszik – hiába Francis ellenkezése. Mindeközben a palotán kívül Greer tovább segít az utcalányoknak, és még egy váratlan vendége is akad Leith személyében.

Sajnos végképp kezdem elveszíteni a hitemet ebben a sorozatban, és ez két dolog esetében is nagyon látszódott: egyrészt ráébredtem, hogy bár a múlt héten tökéletesen tisztában voltam vele, mi történt közel három hónapja az Agents of S.H.I.E.L.D. midseason fináléjában, addig most alig voltam képes felidézni, mi történt a Reign utolsó, három héttel ezelőtti epizódjában, másfelől pedig szinte végig téptem a hajamat a rész alatt, mivel ez már tényleg átment szappanoperába.

Nem vicceltem, mikor eme cikkemet azzal nyitottam, hogy ez a csalók negyven perce volt: az epizódban nem kevesebb, mint négy amúgy házas személy csókolózott – vagy csinált annál többet – valaki olyannal, aki nem a házastársa. Egy ilyen eset per rész konfliktus. Kettő még rendben. A három már necces. Na, de négy?! A sorozatnak jelen pillanatban nincs olyan cselekményszála, ami ne kapcsolódna valahogy valamelyik szereplő széthulló kapcsolatához, és ez már nagyon kezd idegesíteni. Arról már nem is beszélve, hogy én, balga becsületes ember, érzem már magam rosszul a szereplők hűtlenkedései miatt, akkor is, ha ezen afférok egy része engedéllyel történt.

De engedély ide, engedély oda, akkor is, kikérem magamnak, ami itt zajlik. Vegyük például Mary és Condé esetét, mivel természetesen ők voltak az egyik páros. Egyfelől tetszett bizonyos pontokon, amit láttam, mert jó, hogy Mary néha kicsit tud vidám lenni, és tényleg édesek voltak, de… Jó, belátom, építgetik azt a szálat, hogy Mary képes volt megérinteni már Condét, és egyebek, de akkor is, csak a legutóbbi részben már magához engedte volna Francist, akit azért mégiscsak szeret, és Francis is szereti őt (bár bevallom, én már kezdem elveszíteni a fonalat), és akit, a szó bibliai értelmében, már ismer, mégsem volt képes lefeküdni vele. Mert még nem állt rá készen. Erre most hirtelen ágyba zuhan Condéval. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem itt hiányzott némi átvezetés.

Greernél kicsit más a helyzet, és bár itt a megcsalást szentesíteni látszik a reményvesztett helyzet, én ezek után akkor is borzalmasan érezném magamat, tekintve, hogy börtön ide, vagy oda, a lány akkor is megcsalta Castleroyt akit szeret, tisztel, és aki annyit segített neki és a családjának. Értem én, hogy szerelem meg szenvedély, de emberek, létezik olyan dolog is, hogy gerinc meg tisztesség. Persze lehet, hogy csak az én értékrendemmel van a baj.

Viszont az epizód mentségére legyen mondva, hogy a rész második felére mintha megjött volna a karakterek esze. Kenna okosan – sőt, ravaszul – lépett, sarokba szorítva Antoine-t, és leleplezve annak tervét. Ráadásul utána még színt is vallott Bash-nek, ami miatt igaz, ő ütötte meg a bokáját, de akkor is, jelen esetben Kenna rendelkezett a legtöbb gerinccel ebben a részben. Antoine és Condé szervezkedése izgalmas, az pedig külön tetszik, hogy mintha Condé végre maga döntene bizonyos dolgokban, nem pedig csak hagyná, hogy irányítsák, vagy hogy sodródna az árral. Catherine finom kis noszogatás már majdhogynem szimpatikus, azt viszont nem tudom, hogyan is viszonyuljak a lehetséges Francis-Lola pároshoz. Ami pedig Amelie-t illeti: veszteség lenne csak erre az egy epizódra behozni a karaktert, már csak Narcisse-hoz való köteléke miatt is, viszont a színésznőt jelenleg csak ennél az epizódnál látom kreditálva az IMDb-n – mondjuk az ilyen szempontból nem a legmegbízhatóbb oldal.

Szóval kezd elegem lenni ebből a szériából – már messze nem ott tartunk, ahonnan elindult, az egyértelmű célnál, az ármánykodásnál és a szerelemnél. Van helyette viszont szappanopera és kavarás, és láthatóan szinte mindenki elhagyta a morális érzékét. És sajnos úgy néz ki, Catherine méregfogát is kihúzták. Én nem ezért a sorozatért jöttem, és nem vagyok benne biztos, hogy van kedven maradni a mostani állapotokért.

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák