Alapvetően szeretem a történelmi drámákat, és mikor megláttam, hogy kedvenc vikingjeim alkotójának, Michael Hirtsnek van egy korábbi, ráadásul az angolszász kultúrában játszódó sorozata, azonnal lecsaptam rá, és az első évadot pár nap alatt bedaráltam.
VIII. Henrik (Jonathan Rhys Meyers), Anglia feje magánéleti gondokkal küzd, felesége, Aragóniai Katalin (Maria Doyle Kennedy) egy lány gyermeket adott neki, és ez kissé frusztrálja a büszke és arrogáns uralkodót. De Henriknek a magánéleti gondjain kívül akad még bőven problémája, ugyanis az urbinói nagykövetet, aki egyben a rokona is meggyilkolják a franciák, Henrik pedig bosszútól fűtötten háborúért kiállt.
Szerencsére akadnak, akik mérsékelt döntések felé terelik az angol uralkodót, Wolsey bíboros (Sam Neill) bár saját nagyratörő terveit próbálja megvalósítani, azért ügyes taktikai érzékének köszönhetően egyúttal az uralkodónak is kedvez. Henrik korábbi nevelője, a humanista Morus Tamás (Jeremy Northam) azonban már inkább meggyőződésből áll a béke oldalán. És mialatt folyik az angol-francia vita, addig felbukkannak a spanyolok is, akik a királyné, Katalin rokonai, és a három uralkodói család innentől fogva megkezdi évtizedekig tartó se veled, se nélküled kapcsolatát.
Henrik kapcsolata a sorozatos fiúnemzés körüli kudarcok folytán megromlik feleségével, és figyelmét inkább a fiatal és szép Boleyn Anna (Natalie Dormer) felé irányítja, akinek ambiciózus apja, Thomas Boleyn (Nick Dunning) bármire hajlandó, hogy a Boleyn család felvirágozzék. Eközben a király tanácsadói és barátai folyton olyan irányba terelik uralkodójukat, hogy nekik kedvezzen, és mivel Henrik király bőkezű, így a jutalomra nem is kell sokáig várni.
A Tudorok bizony nagyon szép és erőteljes epizódokkal nyitott, azonban az évad elején már belesüppedt egy olyan lassú és unalmas dagonyába, amiből kizárólag a finálé tudta kirángatni a történetet. Az egész huzavona Anna és Katalin között „őrlődő” Henrik folytonos hisztijével, akaratgyengeségével és ostobaságával nálam bizony kiverte a biztosítékot – azonban itt egy kicsit a sorozat védelmére is kelnék, mert lehet, hogy Henrik valóban ilyen személyiség volt.
Érdekes volt látni, hogy a sorozatot úgy harangozták be, mint explicit szexet tartalmazó show-t, ám ez is csak az első pár részre volt jellemző, aztán ez is elhalt, hogy aztán az évad végén ismét előtérbe kerüljön. Furcsa sorozat a Tudorok, mert ez a fajta szezon közepi ellaposodás szinte mindegyik évadban megfigyelhető.
Sam Neill nem tartozik a kedvenceim közé, de amit itt, Wolsey bíborosként művelt, az sok dicséretet megérdemel. Szinte már gyűlöltem ezt a bestiálisan önző nem-gonosztevőt, aki az egyetlen logikus elme volt Henrik udvarában, pedig egy egyházi személytől nem ezt vártam volna. Tudom, hogy a történelmi alaktól távol álltak az itt látott tevékenységek, de engem teljesen lenyűgözött a karakter.
A Tudorok első évada amilyen jól indított, olyan csúnyán megbukott a szememben, de az évadfinálé visszahozta bennem a reményt, hogy a sorozat csak most kezd belejönni a dolgába – nos, utólag már ide merem biggyeszteni, hogy ez bizony nem így volt, hiszen az elkövetkezendő évadok minősége fokozatosan romlott. De a jó hír az, hogy Michael Hirts tanult a Tudorok hibáiból, és ezeket már nem követte el a Vikingekben.
Amúgy csak nekem tűnt fel, hogy az új Supermant alakító Henry Cavill és a Smallville sorozatban Superman nemezisét, Dur Zodot megformáló Callum Blue itt barátokat játszanak?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback