Eléggé féltem ettől az epizódtól, mivel Lady Sif legutóbbi látogatása (a tündéri Skyeward jelenet ellenére) a széria egyik eddigi leggyengébb epizódját eredményezte, és sajnos a félelmem be is igazolódott – bár a Who You Really Are jóval erősebb a Yes Mennél, a második szezon igen magas színvonalát nem sikerült hoznia.
Miközben zajlik az élet a bázison – May Skye-t edzi, aki azon félelme miatt, hogy ártani fog valakinek, folyamatosan visszafogja magát, Fitz további kutatásokat végez Skye Terrigenesisének ügyében, miközben ügyel rá, hogy a lány titka ne lásson napvilágot, Hunternek felajánlják, hogy dolgozzon hosszú távon a S.H.I.E.L.D.-nek, Coulson pedig eldönti, hogy mostantól Macket is kiviszi a terepre –, Lady Sif (Jaimie Alexander) megjelenik Portugáliában. Az asgardi harcosnak azonban fogalma sincs, mit keres Midgardban, sőt arra sem emlékszik, ki is ő valójában – mindössze annyit tud, hogy meg kell találnia Kavát. Coulson és csapata Sif érkezésének hírére Portugáliába siet, ahol kiderítik, hogy a nő memóriája elvesztése előtt egy rejtélyes idegennel küzdött a parton, aki, harcmodorából ítélve, szintén nem evilági lény. Rögtön megindul a nyomozás a férfi után, és hamar ki is derül, hogy hőseinknek egy Kree-vel van dolga, aki azért jött a Földre, hogy „feltakarítson” a Kree genetikai kísérletek után. Mindeközben Bobbi és Hunter kapcsolata kezd egyre komolyabbá válni, olyannyira, hogy a nő eljátszadozik a gondolattal, be kéne avatni a zsoldost Mackkel közös tervébe.
Talán az a legnagyobb baj ezzel a résszel, hogy egy hatalmas logikai bakira épül: miért most jött a Kree? Az előző epizódból kiderült, hogy Terrigenisesek eléggé rendszeresen történtek a múltban, ha nem is mindig, de 1945 és 1989 között biztosan. A Galaxis őrzőiből tudjuk, hogy az idegen fajok technikájával azért nem tart olyan sokáig a Kree-k lakta területekről eljutni a Földre, szóval arról nem lehet szó, hogy „takarítónk”, aki amúgy a Vin-Tak névre hallgat, még a második világháború idején indult volna útnak – sokkal nagyobb az esélye, hogy akkor kezdett el csomagolni, mikor Skye és Raina lenn voltak a városban. De akkor meg felmerül a kérdés: a többi Terrigenesis nem indított be anno valamiféle Kree-riadót? Ha igen, akkor őket miért nem keresték meg? Hogyan alakulhatott ki az előző részben látott, földi Inhuman-közösség? Szóval igen, itt kicsit sántít a sztori.
Az, hogy Lady Sif amnéziával indít, lássuk be, elég elcsépelt húzás, viszont ebben az esetben jót tett a történetnek, és főleg a karakternek. Az asgardi harcos elég merev, szinte már morózus, és emiatt Thor harcostársai közül a legunalmasabb – és Jaimie Alexander sem a legjobb színésznő –, viszont az emlékezetvesztés okozta bizonytalanságnak hála szélesebb érzelmi skálán mozoghatott a karakter, mint általában – és ez a színészi játéknak is jót tett –, valamint így még némi humor is sikerült csempészni a szituációba.
Skye helyzete természetesen továbbra is porondon van, Chloe Bennet pedig továbbra is brillírozik a szerepben, annak ellenére is, hogy most azért kevesebb teret kapott, mint a múlt héten. A központi kérdés továbbra is az, hogy társai hogy fognak viszonyulni most hozzá, hogy megváltozott, valamint a héten nagyobb hangsúlyt kapott a „de vajon tudja-e uralni az erejét?” kérdés is. A válasz amúgy egyelőre az, hogy nem, de Skye legalább nagyon elismerésre méltó módon kezeli a helyzetet – egy hirtelen, önzetlen tettel sikerült bebizonyítania, mennyire fontosak is számára barátai, akkor is, ha van köztük olyan, aki legszívesebben ketrecbe zárná jelen állapotában. Utolsó jelenete pedig több volt, mint szívszorító. Ja, és csak még egy dolog Skye-jal kapcsolatban: éljenek a Skye-Ward–párhuzamok! (Alig várom, hogy ez a kettő újra találkozzon, de ez leghamarabb két hét múlva következhet be, ugyanis Ward csak a tizennegyedik részben tűnik majd fel újra.)
Bobbi és Mack titkába is kicsit jobban belemerültünk, és bár még mindig nem tudunk semmi konkrétat, a helyzet kezd egyre érdekesebbé válni. Ami biztos: nem a HYDRA-nak dolgoznak, viszont Coulson ellenében. Nem biztos, de feltételezhető: Mack egyenesen Coulson ellen van, és csak megjátssza, hogy engedelmes neki. Szintén csak feltételezhető, de elég valószínű a viselkedésükből: bármit is terveznek, abban Mack a főnök, Bobbi pedig a követő, aki elhatározása az ügyben megingatható – Bobbi elsődleges célja, úgy tűnik, hogy biztosítsa, ha nem is most, de egy napon majd együtt lehessen Hunterrel, ám erre amiatt, amire készülnek Mackkel, elég kicsi az esély. Úgyhogy most már nagyon szeretném tudni, mi is ez a terv.
Amúgy Mack karaktere egyre érdekesebb. Az elején elkönyveltem magamban gyengéd óriásnak, akinek elsődleges, és a történet szempontjából csakis kisegítő szerepe az, hogy ott legyen Fitznek, az utóbbi pár részben viszont nagyon szépen sikerült árnyalni a figurát. Először is Mack rasszista, ami igen merész lépés azt tekintetbe véve, hogy afro-amerikai. Mondjuk neki nem is, teszem azt, a fehérekkel van baja, hanem az idegenekkel, és ezt már többször bizonyította is – először például a The Writing on the Wallban, mikor vezetés közben kifejtette Skye-nak, hogy ha tényleg idegen vér van Coulsonban, akkor nem szeretné, hogy ő vezesse a S.H.I.E.L.D.-et, ami színtiszta félelem az ismeretlentől, a mástól, ergo a rasszizmus alapja. Aztán jön az, hogy bár azt állítja, hogy nem szereti az erőszakot, valahogy mégis mindig belekeveredik – most is, az epizód végén, ami jelenet kimenetelére nagyon kíváncsi leszek. Mindent egybevetve nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy Mack valami jóhiszemű, de rossz cél felé tartó aktivista szervezet tagja lenne, akit elvakít saját ideológiája. A kérdés már csak az, hogy a karakter túlélheti-e ezt a ballépést?
Fitz amúgy továbbra is tündéri, imádom, hogy ebben az utóbbi két részben ennyire előtérbe helyezték, azt pedig még inkább, hogy ennyire helyesen és hősiesen cselekszik – akkor is, ha nem biztos, hogy teljesen jó ötlet volt Skye új képességét kettejük közt tartani. Huntert továbbra is nagyon csípem, megint volt pár jó sora –már mondtam, szeretem, hogy nem félnek berakni a karakterbe némi comic relief-árnyalatot –, és a hősszerelmes szerep is jól áll neki, csak félek, hogy a végén szegény nagyot fog zuhanni. A fandomon belül Coulsont elég sok kritika éri mostanság, de én teljesen meg vagyok elégedve azzal, ahogy a karakter viselkedik: minden tette egyenesen jelleméből fakad, próbálja a legtöbbet kihozni nehéz helyzetéből, és jó, hogy néha hibázik – ki nem? Skye-jal kapcsolatban most nagyon szubjektív döntést hozott – ami, igaz, várható volt, tekintve apa-lánya kapcsolatát Skye-jal, amit imádok –, aminek hatására kíváncsi leszek. Bár Ming-Na Wen a héten egy-egy sorát olyan hangnemben prezentálta, amit még Siri is megirigyelt volna, azért az ő karaktere is nagyon érdekes és szimpatikus érzelmi reakciókat mutatott, incselkedését az epizód elején pedig kifejezetten szerettem.
A Who You Really Are-nak megvoltak a maga pillanatai, és több, fontos mérföldkövet is érintett a sorozat történetét illetően, viszont a második szezon baromi magas színvonalát összességében nem sikerült hoznia, ám remélem, hogy a következő epizód ezt a csorbát kiköszörüli majd. Kis ízelítő abból, mire is számíthatunk a jövő héten: May felkeresi különleges képességű emberekre specializálódott pszichiáter exét, és megkéri a férfit, segítsen Skye-nak, miközben Cal minihadsereget toboroz a S.H.I.E.L.D. indexén lévőkből, hogy a segítségükkel álljon bosszút Coulsonon. Ugye, hogy jól hangzik?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
