A krimi hosszú ideje elég nagy népszerűségnek örvend, aminek van azért jó és rossz oldala is. A pozitív része természetesen az, hogy rengeteg jó sorozat, könyv és film készül a műfajon belül – ezek között szerencsére sok újító szándékú is megtalálható – a negatívum viszont, hogy legalább ugyanennyi pocsék alkotás is piacra kerül, ami a kliséhalmazon kívül semmit nem tud felmutatni. Számomra az American Crime valahol a kettő között helyezkedik el: az alapötlet jó, a kivitelezéssel azonban akadnak gondok.
Russ Skokie (Timothy Hutton) és Barb Hanlon (Felicity Huffman) húsz éve csúnya körülmények között vált el, két közös fiuk az anyával nőtt fel nehéz anyagi körülmények között, de azért sikerült helytállniuk. A cselekmény jelenében azonban az egyik gyereket, Markot és az ő feleségét, Gwent holtan találják egyik éjjel. A férfit lelőtték, a nő életben maradt, ám komoly sérüléseket szenvedett és még valószínűleg meg is erőszakolták. A két szülő amint értesül a tragédiáról, Kaliforniába utazik, hogy segítse a rendőrség munkáját, ám ez nem sokban sikerül nekik. A nyomozók eleinte annyit tudnak, hogy a két elkövető közül az egyik mexikói, a másik pedig fekete bőrű, és Barbot látszólag zavarja, hogy nem kapták el rögvest a tettest, ezért a médiához fordul, hogy a társadalom ne feledkezzen meg arról, mi történt a fiával és a menyével. Nem sokkal később a törvény őreinek sikerül két gyanúsítottat előállítaniuk, akikre illik a személyleírás, de közel sem biztos, hogy ők voltak a valódi elkövetők.
Az alkotónak az volt az eredeti célja ezzel a szériával, hogy egy kicsit más megvilágításban mutassa be az amerikai igazságügyet, leginkább a még mindig erősen jelenlevő rasszizmusra fókuszálva. Ez így első hallásra zseniális, csak hogy erre egy kis internetes kutakodás nélkül, kizárólag az első negyven percre hagyatkozva nem jöttem volna rá. Mit kínál akkor így a premier? Klisét klisé hátán. De most komolyan: „tipikus” fehér család elvált szülőkkel és háborús veterán fiúval? Pipa. Szintén sztereotipikus latino család, egy túlságosan védelmező apával az élen? Az anyát kivéve ez is passzol – az egyetlen fekete karakterről már nem is beszélve. Ami a lényeg: ha mindez egyértelműen úgy lett volna tálalva, mint egy szatíra, vagy már most akarnának valami szimpátiát kelteni a nézőkben a nem fehér szereplőkkel kapcsolatban, akkor azt mondom, oké. Azonban sajnos nem ez történt. Persze, nem kell mindent rögtön a legelején elárulni, mert szép lassan is fel lehet építeni a cselekményt és olyan csavarokat beletenni, amik megváltoztatják a nézők véleményét, csak az a probléma, hogy a pilot alapján – nekem legalábbis – nem támadt kedvem tovább nézni ezt a sorozatot, így az eredeti cél aligha valósul meg.
Nem ez volt az egyetlen hiba a kivitelezéssel, mert az előbb említettek mellett a történetvezetés szaggatott volt, az operatőri munka pedig helyenként minősíthetetlen. Először is, ami az áldozatokat és azok családját illeti, a sztori rájuk eső része egész szépen építkezett. Viszont arról, hogy a másik három bemutatott szál hogyan kapcsolódik össze, csak az utolsó öt percben vált egyértelművé, és akkor is mindez úgy történt, hogy a nyakunkba zúdítottak hirtelen egy tucatnyi információt, kész, vége, semmi magyarázat – ja, és a harmadik szál ráadásul még elvarratlan is maradt. Aztán, a képi világ: a rendező egymás után dobálja be a homályos ködbe burkolózó, abszolút jelentéktelen flashbackeket, és a random, fókuszálatlan képeket. Miért? Könyörgöm, ezek a snittek feleslegesen foglalják a tárhelyet, mert még időkitöltésre sem jók! Ennek fejében még a színekkel sem tudnak normálisan bánni, mert a szcénák kilencvenöt százaléka túlságosan narancssárgás a színvilág, a többi öt meg túlságosan türkizes. Egyszerűen borzalmas.
Nem is tépem tovább a számat. Aki jó krimit akar, az ne az American Crime-ot nézze. De tényleg, a repertoár bőséges, ezt a szériát meg tanácsos messziről elkerülni – hacsak nem olyan türelmes valaki, hogy megvárja, amíg beváltja az ígéretét.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
