Újra vászonra kerül a 2001: Űrodüsszeia, minden idők egyik legnagyobb hatású sci-fi filmje. Különösen nagy dolog ez a korosztályomnak, mivel nekünk esélyünk sem volt moziban nézni ezt a remekművet. A film természetesen digitális frissítésen esett át, így az élményre nem lehet panasz. Az a helyzet, hogy mind látványban, mind történetben a 2001: Űrodüsszeia, kora ellenére, szinte semmit sem vesztett aktualitásából, vagy érdekességéből.
Gondolom, senkinek sem kell bemutatni a filmet, hiszen hosszú évtizedek óta szerves része a kultúrának – számtalanszor utalnak rá, írnak róla, elemezgetik és természetesen próbálják utánozni. Legutóbb Christopher Nolan új filmjétől, a Csillagok között-től várták, hogy az új Űrodüsszeia lesz, vagyis lecseréli a régi klasszikust egy újabbra és modernebbre. Persze, ennek megítélése szubjektív, és végső soron az idő dönt majd, de szerintem Nolan filmje nem teljesítette be ezt az elvárást, sőt, elég látványosan bukott el a próbán.
Kezdjük rögtön ott, hogy a Csillagok között története nem túl bevállalós. Az emberiség veszélyben van, a főhősnek el kell hagynia a családját, hogy megmentse a világot, vagy annak legalább egy részét – teljesen egyszerű, sablonokból építkező, Hollywood ízű sztori. Még az a bizonyos csavar is esetlen a film második felében, olyan ősrégi elem, amit pont az Űrodüsszeia korabeli sci-fik használtak. Egy modern szemléletű alkotástól újszerűbb ötleteket várt volna az ember, ráadásul még ez a régi toposz sincs tisztességesen ábrázolva.
Ehhez képest az Űrodüsszeia története irodalmi minőségű, nem véletlenül, hiszen Arthur C. Clarke műve. Irodalmi, mert nem didaktikus, nem ad kész válaszokat és többféle értelmezést tesz lehetővé. Míg a Csillagok között „lelövi” saját poénját, és nagy kinyilatkoztatásokat tesz, addig az Űrodüsszeia nyitva hagyja a kérdéseket, hogy gondolkodásra késztesse a nézőt. Ráadásul ezek a kérdések inkább intellektuális jellegűek, míg Nolan filmje sokkal nagyobb hangsúlyt helyez az érzelmekre.
Az érzelmekkel önmagában nem lenne baj, de ahogy azt korábban írtam, a Csillagok között túlzásba viszi a szentimentalizmust. A tudomány és a logika fölé helyezi, aztán lenyomja az ember torkán. Az üzenet, miszerint „a szeretet fontos” olyan sokszor jön elő a három óra során, hogy az már-már sértő – a készítők ennyire nehéz felfogásúnak tartanák a nézőket? Az Űrodüsszeia ehhez képest minimalistának mondható, mivel a szereplők gyakorlatilag nem mutatnak nagy, mindent elsöprő érzelmeket, nem lamentálnak az életen, a szereteten, vagy hasonlókon. A kevesebb azonban most is több. Az Űrodüsszeia hangulata lehengerlő és semmiképp sem érzelemmentes – hátterében ott a fejlődésbe vetett hit és az attól való félelem kettőssége, így végig egy reményteli, mégis roppant nyomasztó képet mutat az űrről és a technológiáról.
Még a Csillagok között erényei is eltörpülnek az Űrodüsszeia mellett. A zene, amit korábban is dicsértem, tényleg csodálatosan szép, mégsem annyira emblematikus és meghatározó, mint Ligeti György alkotása, ami azóta is az egyik leghíresebb filmzenék egyike. A látvány pedig, ami határozottan a Nolan-film legnagyobb erőssége, lenyűgöző és érdekes (és legalább itt felfedezhető a tudományos naprakészség), ám esztétikai értékét sajnos nem lépi túl. Ezt úgy értem, hogy a Csillagok között képei szépek, de valamilyen szinten üresek – a film történetétől függetlenül működnek, mint például a Hubble felvételei. Az Űrodüsszeia látványvilága ehhez képest roppant szimbolikus. A beállítások és vágások nem véletlenek, szervesen kapcsolódnak a történethez és a mögöttes tartalmakhoz. Gondoljunk például arra a jelenetváltásra, ahol a feldobott csont után a hasonló alakú űrhajó képe következik – ez a párhuzam a technológiai fejlődésről szól, és abból kiindulva, hogy mire használták a majmok a csontot, fenyegető tartalommal tölti fel az űrhajó képét. Az ilyen szintű képi átgondoltság teljesen hiányzik a Csillagok közöttből.
Végső soron azt lehet mondani, hogy eleve hamvába holt vállalkozás a 2001: Űrodüsszeia modernkori változatának elkészítése, mivel az eredeti film a mai napig aktuális, és gyakorlatilag nincs semmi, amivel jelenleg ki kéne egészíteni. Ráadásul olyan intelligensen sikerült a megvalósítása, hogy egy átlagos hollywood-i filmnek esélye sincs felvenni vele a versenyt. Talán egy, a Csillagok közöttnél sokkal átgondoltabb és kísérletezőbb vállalkozásnak sikerülhetne, ha nem is lecserélni, de újrateremteni a 2001: Űrodüsszeia színvonalát és gondolatvilágát. Addig viszont itt a digitálisan felújított változat, ami sokaknak biztosan nagyobb élmény lesz, mint a Csillagok között.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback