Emma Stone-nak annyira jól állt a vörös ruha a Gengszterosztag plakátján, hogy úgy véltem, megérdemel tőlem egy esélyt a film. A negyvenes évek nem éppen a kedvenc korszakom, de egy jó mozinak, aminek klassz a története képes elfeledtetni velem ezt az ilyen apró bökkenőket – a Gengszterosztagnak azonban ez nem sikerült.
Los Angeles egy újabb uralkodónak hódol, akinek a neve Michael Cohen (Sean Penn). Mickey vasszigorral és gátlások nélkül veszi át a hatalmat a város fölött, hogy aztán befolyását még inkább kiterjessze a helyi rendőrségre, bírókra és politikusokra. De szüksége is van ezekre a kapcsolatokra, hiszen illegális bűnbarlangjai, kaszinói és drogkereskedő biznisze nem működne az ilyen „barátok” nélkül. Azonban akad valaki, aki nem hajt fejet neki.
Parker kapitány (Nick Nolte) nem került Cohen befolyása alá, helyette inkább felveszi a harcot a bűn ellen. Megbízza barátját és beosztottját, John O’Marát (Josh Brolin), hogy alakítson egy különleges csapatot – akik hasonló eszközökkel, ahogy a rosszfiúk is teszik – megálljt parancsolnak a bűnözésnek. O’Marának egy igencsak szokatlan egyéniségekből álló ütős kis osztagot sikerült létrehozni, akik mind rendelkeznek egy nem hétköznapi erénnyel.
Mondanám, hogy ez egy jó és komplex történet, de ez sajnos nem igaz. Ugyan van benne valami érdekesség, de ez pusztán annyira elég, hogy felkeltse a néző érdeklődését, azonban maradandó élményt már nem képes nyújtani. Ez egy tucatszor előrántott és elkészített gengszterfilm, ahol jó pasik lövöldöznek öltönyben, bagóznak, és a jó csajok mindig gyönyörűek, illetve szépen énekelnek.
Az első negyedórában még éreztem egyfajta stílust a filmben, illetve játszani akarást a színészektől, de később ez mind eltűnik. Sean Penn valóban jól hozza a főnököt, és Nick Nolte is az iszákos zsarut – bár gyanítom, hogy a forgatás előtt azért benyomott pár felest, mert ezt józanul nem lehetett volna bírni –, de ez a két színészóriás sem volt képes semmi újat mutatni.
A színészek egyszerűen meg sem próbáltak jól játszani, csak hozták a kellő minimumot, bár Ryan Goslingnál annyira érződik, hogy végig unatkozta az egészet. Josh Brolin képtelen volt egy apró mimikát is megvillantani, nemhogy egy mosolyt, karaktere pedig annyira baltával faragottra sikerült, hogy csodálom, hogy nem pattant szét. Emma Stone zsigerből nyomta a dögös csajt, de neki is könnyű dolga volt, hiszen az is.
Mivel főhőseink a negyvenes és ötvenes években élnek, ezért illet volna egy kicsivel emlékezetesebb, élettel telibb zenét behozni a filmbe, de végül ezt is megette a fene. A párbeszédek sablonszerűek és annyi közük van a valósághoz, mint az X-Meneknek Batmanhez.
A filmnek egyetlen egy jó pillanata van: Emma Stone fantasztikus vörös ruhája!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!