Folytatódnak a bibliai csapások, és a következő, mint azt Milos már megfejtette az előző részben, az elsőszülött fiú halála lesz. De vajon el tudja kerülni, hogy bekövetkezzen? Keresztény utalásokból sem fogyunk ki: ebben az epizódban élő halak potyognak az égből, és a szereplők átesnek egy kisebbfajta apokalipszisen, ami egy mindent elködösítő és betemető, óriási erejű hóvihar képében jelentkezik. Elérkezett a véres leszámolások ideje.
A hal szimbolikája, ami a kereszténységben Krisztus egyik jelképe, nagyon érzékletesen jelenik meg, és az eredeti szimbolikán túl a Fargo világához kapcsolódó jelentéseket is felvesz. Az első jelenetben láthatjuk, hogy halak úszkálnak békésen egy akváriumban, de az idill nem tart sokáig, mert az egyiküket kirántja a szakács először a vízből, aztán egy olajsütőben, de előtte még megöli és kibelezi. Az étel egy (gondolom) maffiafőnök asztalára kerül, aki Sam Hesst emlegeti, miközben a hal fejét csócsálja. Az élet kegyetlen, nem csak a halaknak, hanem az embereknek is, akikért eljön Lorne Malvo, a pszichopata gyilkológép, aki egyre jobban úgy tűnik, hogy egyben Isten szolgája is.
A korábbi csapásokat ─ a vért és a sáskákat ─ Lorne egy kis leleményességgel könnyen meg tudta oldani, viszont elképzelésem sincs, hogyan lett volna képes egyedül többszáz élő halat ledobni az égből a következő csapás előjeleként, ezért egyre gyanúsabb a dolog, hogy valakik állnak mögötte. Talán éppen a nyitó jelenetben látott maffiózók szolgálatában áll, már ha képes alkalmazkodni bármilyen felsőbb erő akaratához. A zsarolásnak sincs vége, sőt, már rég túllépett az ésszerű határokon, pénz helyett élet és halál kérdésévé vált. Lorne ebben az epizódban könyörtelenül, és profi módon számol le azokkal, akik az útjában állnak, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy vér is folyik bőven.
A párhuzamos történetkezelés továbbra is jól működik. A második szálban Gus végre megérti, hogy van félnivalója Lorne Malvótól, és miután lányát biztonságba helyezte, Mollyval együtt nyomozni indul az ítéletidőben. Bevallja, amit már eddig is lehetett sejteni, hogy ő valójában nem akart zsaru lenni, csak belekényszerült. Ez megmagyarázza, hogy miért esetlen és ügyetlen, és miért volt annyira zavarban, amikor Lorne-t le kellett tartóztatnia. Molly a gyakorlott, éles szemű nyomozóalkat kettőjük közül, de mi lenne Gussal, ha Molly segítségére már nem számíthatna? Lehet, hogy erre is választ kapunk később.
Az összes szereplőről jó képet kaphatunk, ha megfigyeljük az apró gesztusokat vagy defekteket a viselkedésükben. Lester rémült arckifejezése, Molly szájhúzása, Gus dadogása, Lorne mosolya és a többi apróság mind többet sejtetnek a személyiségükről, mint bármi, amit megtudunk róluk, kivéve, amikor összefüggést találunk a gesztusaik és cselekedetük motivációi között. Ilyen szempontból még mindig Lorne vezet, és nem értem, Milos miért nem jött még rá, hogy ő az igazi rosszfiú, pedig valamilyen ösztönös félelmet érez is vele kapcsolatban.
A gyáva Lesterről kiderül, hogy nem is buta, mint ahogy eddig gondoltam. Az öccse megjelenik a kórházban, és megpróbálja számon kérni rajta az elmúlt hét eseményeit, de Lester nem igazolja be a gyanúját, csak hárít, és már ő maga is látja, hogy nincs többé esélye titokban tartani az eseményeket. Meglepően leleményes módon megszökik a kórházból, hogy elintézzen néhány dolgot. Közben a vihar már tombol, a köd miatt két méterre sem lehet ellátni, és megkezdődött a leszámolás.
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Az internet, főleg a Youtube világának kóborlója, macska a holdon, valamint a lélek sötét oldalának kutatója.
