Oldal kiválasztása

Végre visszatért a Walking Dead ahhoz a vonalhoz, amit annyira szeretek: a karakterek drámái és az egymásra hatás és támaszkodás egy nagyon szép epizódja lett a mai, aminek sikerült előrevetítenie nagy és fontos kérdéseket is.

walkingdead.s05.e12.2

Aaron és párja elvezették Rickéket a közösséghez, amihez tartoznak, vagyis Alexandriába. Deanne Monroe (Tovah Feldsuh) politikusként igen jól adja el közösségét Ricknek a négyszemközti beszélgetésük során, amit a hölgy videóra is rögzít. A közösség egy teljesen önfenntartó és elbarikádozott utópisztikus világ, ahol mindenki dolgozik, cserébe az ellátmányért, a biztonságért és a nyugalomért. Deanne meghívja Rickéket, hogy csatlakozzanak hozzájuk, hiszen a kint eltöltött tapasztalatuk segítheti a közösséget, és komoly szándékai alátámasztására két házat is rendelkezésre bocsátanak a csoportnak.

Rick és Michonne kissé kétkedve fogadják a hirtelen jött jót, és Deanne és a közösség tagjai igen nagy körültekintéssel és megértéssel fogadják az újdonsült lakókat, ám mégis akad valaki, akinek nem tetszik az új rendszer, és sikerül belekötni a csoport eddigi legbékésebb tagjába és egyúttal felszítani a tüzet Darylben.

walkingdead.s05.e12.1

Nagyon rég vágytam már arra, hogy Rickék életébe végre beköltözzön valami pozitívum, mert bár egyértelmű, hogy egy zombi apokalipszis közepette nem lesz boldog az ember, azért annyi szar, amit ők mostanság nyeltek már kicsit elrugaszkodott a realitások talajáról – mondom ezt úgy, hogy zombis sorozatról beszélek, én is érzem az iróniát. Szóval igen, kijárt már nekik egy kis boldogság, egy kis nyugalom, hogy rendezzék a soraikat, hogy átértékeljék a múltat, és hogy újult erővel vágjanak neki a jövőnek.

Ez a jövő pedig igen sokat ígért, és ezúttal még Rick hangzatos mondata sem bizonyult túlzónak – mint az ominózus negyedik évad utolsó epizódjában, amitől mindenki, beleértve én is, a haját tépte. A csapat által elvállalt munkák és az, hogy óvatosan és lassan, felmérve a terepet hozták meg döntéseiket egyszerűen bravúros. Az pedig, hogy napokig csak az egyik ház nappalijában aludtak mindannyian eszméletlenül bájos lépés – meg persze okos, meg logikus.

walkingdead.s05.e12.3

Michonne és Rick aggodalma érthető, és a férfi pánikrohama, mikor egy pillanatra szem elől vesztette Carlt megmutatta, hogy a túlélés és a rettegés mennyire beleivódott a hétköznapokba. Ugyanakkor pontosan ennek az ösztönnek az elvesztésére világított rá Carl – nagyon helyesen. A srácnak pedig azért is jár a piros pont, mert nem csak beszélt, hanem tett is a dolgokért – meg az apjának is, mert végre nem cseszte le érte fiát.

Carol interjúja különösen tetszett, nem tudom eldönteni, hogy a karakter megjátssza a boldogságát és pusztán a terepet deríti fel, vagy tényleg ennyire évezi az új körülményt – a színésznőnek, Melissa McBride-nak ezért jár a dicséret. Talán a legfelemelőbb pillanat Carol és Daryl beszélgetése volt, ahol a tyúkanyó hölgy (ő mondta, nem én!) rendreutasította kedvenc íjászunkat.

walkingdead.s05.e12.4

Daryl be nem illeszkedése külön gyöngyszem lesz az elkövetkezendő epizódokban, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az általa elejtett oposszum kibelezése az új ház verandáján – persze liftezett egyet a gyomrom. Tetszik, ahogy minden szereplő egyénenként megmutatta, miképpen is reagál az újonnan bekövetkezett szituációra, és most csak a csapat egyik felének munkáját láthattuk, azért merem remélni, hogy nemsokára a többiek reakciói és kisebb személyes drámáik is napvilágra kerülnek.

Ilyen epizódokat szeretnék a továbbiakban látni, ahol a szereplők gondolkoznak, ahol hat rájuk a környezetük és ők is hatnak arra.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.