Végre! A hat félig-meddig érdekes, néhol igen lapos rész után a 12 Monkeys olyan epizódot produkál, aminek minden percére érdemes odafigyelni. Izgalmas, intenzív és belebabrál a saját idővonalába: íme a csodálatos The Keys!
Míg Cassandra és Cole a 12 Majom után nyomoznak, Aaron kideríti, milyen kapcsolatban áll főnöke a Trója hadművelettel. Megtudják, hogy a CIA ki akar iktatni egy Adam Wexler nevű hackert (Ari Millen), mert információkat lop több szervezet rendszeréből. A Trója hadművelet keretein belül bevinnék a vírust Wexler bázisára, ami földrajzilag elszigetelt helyen van, és így ölnének meg mindenkit ott, majd hagynák, hogy gazdatest híján a vírus is elpusztuljon. Csakhogy a 12 Majom közbeszól, így Cole-nak cselekednie kell, hogy megakadályozhassa a vírus ellopását és felhasználást egyaránt.
Hogy mi a csavar? A kis csapat rájön a CIA tervére, Cole eltűnik (mármint visszamegy a jövőbe), ám ekkor még csak kábé tizenkét perc telt el a részből. Ezek után Cassie telefonja megcsörren, és Cole az, aki közli, hogy a hadművelet épp most történik, és hogy erről Aaron és ő tájékoztatták egy héttel később. Tehát az epizód önmagán belül hoz létre időhurkot, és ezúttal nincs finomkodás – Cole mindent elmond Cassie-nek, aztán azt is a lelkére köti, hogy egy hét múlva, amikor találkoznak, ne mondjon semmi olyat, amivel a jelent veszélyeztetné. Na, ez már időutazós húzás a javából!
A jövő most nem szerepelt, egy képkockányira sem, és igazából jobb volt így – ez sokat elmond arról a világról. A jelen mindeközben végre megérintette egy kicsit Cole-t. A partis jelenetek a festménnyel és a tánccal nagyszerűek voltak, a helyzet emberi reakciót csikart ki vírusmániás hősünkből, amit igazán jó volt látni. Pláne, hogy ezután az érzelmi építkezés után még nagyobbat ütött az epizód második fele.
Cassie-re se lehet panaszkodni, számára is kifejezetten intenzív volt ez a rész. Amanda Schull végig nagyszerű munkát végzett, de most túlszárnyalta önmagát – az a jelenet, amikor Cassandra újra találkozik Cole-lal, de úgy kell viselkednie, mintha nem tudná, mi történt korábban/később, valami eszméletlen szívszorítóra sikerült. Ha valaki nincs is nagyon oda a kötelező romantikus vonzódásért a két főszereplő között, az sem tagadhatja, hogy a kémia kifogástalan, és, hogy a The Keysnek nagyon jót tettek a lehengerlően érzelmes pillanatok.
Aki kitartott idáig a 12 Monkeys mellett, most velem együtt örülhet, hogy nem adta fel. Bár nyilván vannak hibák, amik nem tűntek el csak úgy maguktól – például a jövőbeli világgal muszáj kezdeni valamit, mert még mindig teljesen érdektelen –, a The Keys megmutatta, milyen nagyszerű sorozat lehet ebből. A szereplők érzelmi világa sokkal fejlettebbnek mutatkozott, mint korábban, így intenzívebbé vált az akció is, ami pedig végre igazán izgalmas időutazós fordulatot vett. Még több ilyet kérünk!
Szerző
-
Korábbi szerkesztő
Lélekben nyugdíjas angol öregúr, félig vulkáni – suttogó falak és nyikorgó ajtók rajongója. Álommunka: Superman és/vagy nagymama szelleme.
Trackback/Pingback